ebédidő

Gondolom feltűnt rendszeres olvasóinknak (eheh..), hogy mostanában kevesebbet írok a blogra. Ennek nem (csak) lustaságom és a számítógép undor az oka, hanem az is, hogy megintcsak bőve túlcsordul(t?) a munka a napi "nyolcórás" kereten.
Bár ma sem kevesebb a tennivaló, de legalább csak az irodáig kellett elautózni reggel. És a napsütésre és a 22-23 fokra való tekintettek a Chelsea Hotel teraszán költöttük el szerény ebédünket. Kivételesen csak hárman (Timcsó, Alex és én) mentünk együtt, de így is ugyanolyan jólesett a hatalmas steak és az üveg sör.

Aminek cimkéje (nem meglepő módon :) büszkén hirdette eredetét: "tsztesen" az első konviktok kezdték főzni... Egészen pontosan az egyikük, akit rajtakaptak amíg a hozzávalókat lopta el valamelyik közös raktárból.

Bocsánatos bűn? :-)

a Chelsea Hotel bejárata és terasza