Végre találkoztunk egy fiatalemberrel, történetesen a szomszédunkkal, aki nagyon övendezett nekünk, mikor sikerült bemutatkoznunk és elmondanunk, honnan jöttünk. Tudta, hogy a "Hungary" szó mögött nem a kolbász lapul, és nem is éhes disznók, akik makkal álmodnak. Sőt! Tökéletesen ejtette a Budapest és a Balaton szavakat. És lelkendezett, hogy milyen jó kis ország. :-)
Természetesen ő is annyira gyorsan beszélt, hogy a teljes sztorit nem vettük le, de annyit igen, hogy ő és valami haverja jártak arra (talán 1etemista korukban?).
Szóval, van még mit tanulni ausztrálokkal kommunikációból...
Hát hivatalos keretek között egyelőre biztosan nem is fog menni a nyelvtanulás... Sajnos, a számításom, hogy mindketen járhatunk az 510 ingyenes angolórára, nem jött be, mert a vízumunkkal nem feleltünk meg a követelményeknek.
Talán majd ha állandó lakosok leszünk -- muhahah! :-)
(közölte a koordinátorcsaj, hogy elég jól beszélek... Okéoké, mondom én magamban, de nem értek elég jól, komprende? :D)
néztük az erkélyről, hogy a nap lement-e
Tegnap este naplemente után lebattyogtunk az óceánhoz a szinte töksötétben, mert az utcai lámpák nagy része nem működött. Máris kedvet kaptunk egy esti piknikezéshez, remélem, az idő is kitart, és akkor talán a 7végén "háttérben hullámok" vacsorázást szervezünk magunknak... :+)
Erről jut eszembe egy gondolat az itteni munkavégzésről:
délután láttam szerelőket az egyik kandelláberen és környékén. Teljesen otthon éreztem magam a látványtól: 1 ember a póznán teljes menetfelszerelésben, 1 a pózna aljában erősen koncentrál, 4 másik muki pedig az út mellett áltak! Háháháhááá :-)))
1 megjegyzés:
Annyira jó, hogy mindennap írtok. Mindig olvasom!
Vigyázzatok magatokra! Kati
Megjegyzés küldése