2010. június 20., vasárnap

a Curl Curl-kanyar

A mandarin-rablásos dráma után muszáj volt egy kis extrémsporttal levezetni, ezért rock-hoppingolni, sziklákon ugrándozni mentünk. Igazából akkor is mentünk volna, ha nincs dráma, de így még nagyobb volt az EL-vágyódás.Kicsit északnak vettük az irányt.
Hétfő volt, és munkaszüneti nap (a királynő szülinapja alkalmából), de úgy tűnt, mintha minden a normális tempóban menne (lásd: forgalom), kivéve, hogy Bélus nem dolgozott, én ugye hétfőnként egyébként sem. Szóval úgy döntöttünk, hogy újabb részeket fedezünk fel a környéken, alapozva a Great Walks legutóbbi számában látott útvonalra, amely egy egészen hosszú, akár egész napra elnyújtható tengerparti séta. Gyönyörű napsütést fogtunk ki, akárcsak a mázlista oposszumok, de mi nem lopni mentünk, hanem élvezni egy még ismeretlen tengerpartot. Végülis Freshwaternél parkoltunk, és északnak tartottunk, Dee Why felé. Már rögtön az elején megállapítottuk, hogy lehetne ez is kedvenc tengerpartunk -ha már közelebb van, mint Nyui :D, és mert sokkal de sokkal szebb, mint a sokszor kollégák által favoritként emlegetett Avalon, ami nekünk óriási csalódás volt a sok szeméttel és a lezárt tengerparttal.

Na de Freshwater! Két domb között a homokos tengerpart, jó kis kiépített medencével - ahogy elnéztünk a dombtetőről dél felé. Északnak: Curl Cur, avagy: "Curly", ahogy az itteniek nevezik. Az élet vize. Bántuk is, hogy nem volt nálunk úszódressz, mert a víz -első tapintásra- igen kellemesnek bizonyult. És végre tesztelhettem volna az úszópólómat, ami véd a hidegtől...

Szóval dressz-teszt nem volt, de volt helyette: séta az óriássziklákon, aztán a hosszú homokos parton, megint a sziklákon -minisziklamászással, és ismét a homokban - mezítláb. Nagyon vidámak voltunk, köszönhetően a napsütésnek és a direktbe kapott sós levegőnek, pedig a homok hideg volt (elvégre tél van...). A horizonton még egy hadihajó is feltűnt, no és többször is áthúzott felettünk egy "vintage" repülőgép. Éhesek voltuk, de kitaláltuk, hogy a jó kis rántotthúsos szendvicset estére mentjük, helyette pedig a standbüfében kényeztetjük magunkat. Ahh, micsoda kávéillat! Valahogy még most is érzem... Biztosan azért, mert erős negatív érzelem is társult mellé, amit röviden csak "a nap második csalódása" (1. hely: mandarin-rablás) kifejezéssel tudok leírni. Annyira tipik ozi: délután 4kor miért kell bezárni egy tengerparti kávézót?! Amikor normális embereknek akkor kezdődik a nap... Javítok: lehet, hogy nem vasárnap.... De miért is nyafogok 2 év összes kávézós tapasztalatával a hátam mögött?
A "vége" az lett, hogy a lemenő nap fényében elfoglaltunk egy kellemesnek tűnő sziklát, és szigorú tekintettel (Dzsesszika és társai, a parti sirály-gang miatt!) majszoltuk el a vínersznicelt meg a salátát. És a ropit, mert azt feltétlenül kell tenni a szendvicsbe. Közben még mindig jól sütött a nap, mert a legjobb sziklapárkányt találtuk magunknak, és nagy meglepetésünkre megjelent egy igazi bernáthegyi, akit 4en sétáltattak, és volt kapás is -a tengerszinti sziklán horgászóknak. Mi a "karzaton" foglaltunk helyet, tengerzúgás és növekvő dagály kíséretében.

Ismét jó volt nekünk.
A híres-neves Curl Curl-kanyar - a Bt. már bevette. És Ön? :D
Legyenek képek!

3 megjegyzés:

LB írta...

Nem látszik a picasa galéria. Ilyen már korábban is volt, akkor orvosoltam egy Gmail vagy Picasa saját accountba belépéssel (úgy láthatóvá vált), de most ugy se..

Addig marad a fotós szemszöge, de az elég béna haha

LB írta...

Vissza az egész. Linkről továbbra sem, viszont belépve a picasamba és onnan a Timjoe link és már látszik is az új galéria.

esarnika írta...

Dzsesszika:)es Tom nem jott?!