A Grampiansban sikerült elbénázni a sziklafal megtalálását (kellett nekem egy "kevésbé népszerű" falat választanom?). Na ez itt, az Arapilesben egyszerűen lehetetlen: a hegy egy tök lapos síkság "közepén" áll és a sziklák tömkeleke méterekre kezdődik a kempingektől.
Mi is a legnépszerűbb "The Pines" kempingből kiindulva ismerkedtünk/ismerkedünk a tereppel.
Egyelőre pár fokot visszavéve a megszokottból: figyelembe kell venni a (még mindig) kissé szokatlan kőzetetet, meg hogy az utóbbi időben leginkább teremben másztam és hát a három hetes kiropraktikás kigyás is számít.
De lényeg, hogy fent vagyunk a falon és élvezzük a kiváló minőségű, betonkemény metamorf homokkövet (jóval szilárdabb mint amit a Sydney környéki sziklákon tapasztaltam).
A kellemes utak mellett néhány kedves ismerőssel is gazdagabbak lettünk. Ma például egy Kazahsztánból ide költözött orosz mászó emlegette fel Erőss Zsoltot. Még a Pobeda mászása közben találkoztak. (Később kapott tőle egy fotót, amit azóta is őriz.)
Később majd írok kicsit az utakról, de egyelőre alvásidő van..
B.
P.s.: A legjobb leírás a helyről a Chockstone-on található (sajnos csak angolul).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése