Kis késéssel, de ismét bejelentkezünk - az Óperenciás-tengeren innen, a nagy hegyen túlról.
Dec.21. óta vagyunk úton. Első nap letekertünk úgy 970 km-t Szidnejtől Melbourne-ig (reggel 9kor indultunk és este fél 9 körül érkeztünk) némi kitérővel, ami gyorsította az utat, illetve némi küzdelemmel az egyre erősődő sáskarajjal szemben. Egészen pontosan szemben, mivel az állatok ezerrel repültek felénk, mi pedig csak keveset lassítottunk. Először nem is tudtuk, mi a fene történik (szitakötők? de ennyi??), aztán egy falusi benzinkútnál (még mindig a "kitérő" mentén) delvilágosítottak bennünket a szomorú, victoriai helyzetről: soha nem látott sáskarajzás van.
Azóta tovább informálódtunk: 75 éve nem volt ekkora rajzás. Még csak 4 hete kezdődött, és állítólag tovább erősödik. A szélvédő undorítan néz ki, aki vezetett már hosszabb távon például éjszaka, az tudja, miről beszélek, plusz a hűtőrács is érdekesen, mert egész sok sáskát "megfog" és feltrancsíroz. Eddig elég jól mentünk, de holnap valszeg beszerzünk egy kis szúnyoghálót valahol (benzinkút?), és felszereljük a kocsi orrára, nehogy "megegyék" a sáskák a motort.. :(
A küzdelem témakörben még annyit, hogy újabb ellenfelünk tegnap óta a helyi óriásszúnyog, amit nehéz lerázni. Hárman támadnak 3 irányból (és közben te, drága barátom, próbálsz a kötélre koncentrálni a szikla tövében ...).
Na de azért a kellemes Történésekről is van mit mondani ám! :)
Az országjárást Victoriaban, Melbourne-ben kezdtük. Kiskör-út, mert "csak" 2 államba terveztük az utat, az ország teljes bejárásához -azt hiszem- nem lenne elég 2 hónap sem... :)
Szóval rögtön az elején, egészen konkrétan elautóztunk Melbourne mellett, hogy az Elesits családnál kössünk ki. Itt nagyon jó kis másfél napot töltöttünk el. Éjszaka teszteltük az új, önfelfújódós matracainkat, amik igen jól teljesítettek! A hálózsákok már kevésbé, egészen hűvöske volt az éjszakai időjárás, még a házban is, úgyhogy rögtön másnap irány a túrabolt a gyerekekkel - beszereztünk még egy pár, hálózsákba való "betét"-et. Na, nyilván másnapra melegebb lett, úgyhogy ezt még nem teszteltük. :) Kicsit kirándultunk , és elmentünk papagájokat etetni - voltak fehér kakaduk, rozellák és "king parrot", aminek nem tudom a magyar nevét. Szép színes kis madárkák, vagy több tucat mindengyik fajtából, és nagyon nyomultak a madáreledelre!
Karácsonyoztunk is egy kicsit, Szilviék felállították a karácsonyfát, volt ünnepi vacsora, plusz Karcsi bácsiék (akikről még csak a sümegi sztorikat hallottuk) vendégségben.
23-án már robotunk is tovább észak-nyugatra, a Grampians-hegység irányába, Wartookba (kb. 310 km).
A szállásunk a nemzeti park szélén, egy különálló kis házacskában volt (TopPaddock), állandó vendégeink a helyi kenguru csorda és a pinytfélék, akik reggelente vidám dalocskával ébresztettek bennünket. A kenguruk természetesen nem daloltak, hanem lustán hevertek a fűben - egészen az esti szürkületig. Három napot töltöttünk el itt, 24-én egy hosszabb túrára mentünk (Wonderland Walk), és végre kipróbáltam az új bakancsomat (jól teljesített). Eléggé érdekes volt sáskarajzásban túrázni! :D Elugrottunk Halls Gapbe, ez a Grampians központja, itt beszereztük a szükséges infókat, plusz fagyiztunk. Ja és végre térerőt is fogtunk (még én is a béna vodafonnal.áááá...). Kinéztünk a Boroka-kilátóhoz - innen nagyon szépen be lehet látni a hegy környékét, és végül még a Reed-kilátóhoz is ellátogattunk. A szenteste csendesre sikeredett, volt egy kis mobil karácsonyfánk, égősor, csillagszórózás és bejgli. :D
25-én nagy feladatra vállalkoztam: Bélusnak szülinapi tortával akartam előrukkolni. Ehhez még előző este megsütöttem a tésztát, már csak a tölteléket és a csokimázat kellett abszolválni. Siker! :D Délutánra sziklamászást terveztünk, de helyette bozótjárás és kirándulás sikeredett. Hazafelé menet majdnem elcsaptunk egy kis kengurut az úton, de szerencsére plusz az abs-nek köszönhetően, megúszta a kis jószág...
Az esti telefonálás közben szuper kis naplementét fogtunk ki, rengeteg kenguru, birka és emu jelent meg a színen, és természetesen a kokabúrák is tiszteletüket tették a Bt előtt... ;)
26-án reggel összepakoltunk, és ismét autóba pattantunk, hogy újabb területeket fedezzünk fel a környéken. Megnéztük a Grampians néhány gyönyörű vízesésést: MacKenzie Falls, Broken Falls, és még átnéztünk a Wartook-tóhoz is. Ekkor már 1500-ra rúgott a megtett kilométerek száma!
A következő 80 km-t kb. 6 óra alatt tettük meg. :D Nem történt igazából semmi különös, csak megnéztünk néhány ausztrál őslakos emlékhelyet barlangrajzokkal (Ngamadjidj Shelter, Gulgurn Manja Shelter), megmásztuk a Mt Zerot (391m), és megvacsoráltunk Horshamben az "Exchange Hotel" nevű helyen.
Már majdem 3 éve lakunk Sztráliában, de én még mindig nem asszociálok kocsmára, amikor a "hotel" szót hallom! :D :D
Szóval estefelé foglaltuk el a mostani szállásunkat Natimukban, a "Hotel Natimuk"-ban. Nem ám a kocsmában :), hanem a hely udvarán álló bungalók egyikében. Itt van mindenünk, többek között hidegben hidegünk, melegben melegünk :D - első 2 napban 3 takaróval aludtunk, ráadásképpen még az elektromos ágymelegítőt is be kellett kapcsolni. Hihetetlen, hogy napközben meg lehet sülni...!
Amúgy fontos információ, hogy a vendéglátóink, a kocsmárosék, nagyon kedves népség, finom sört csapolnak (Carlton, Coopers, Cascade), és a bisztróban keddtől szombatig finom vacsorával szolgálnak - tegnap este mi is degeszre zabáltuk magunkat.
A nappalok nagyon hosszúak: fél 7 körül kel a nap és este 9 után nyugszik, ami azt jelenti, hogy igazán sok mindenre jut idő, ha az ember jól szervezi magát. ;)
Mi az utóbbi napokban sziklamászásra rendezkedtünk be, de holnap ismét útra kelünk, ezúttal dél felé, a Great Ocean Road/Twelve Apostles irányába nyargalunk.
Képeink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése