.."Matisz nagypapa" örökérvényű szavait idézve... Ma végre megvettem az idei születésnapi és karácsonyi ajándékot magamnak: két jegyet Csehov Ványa bácsijára a Sydney Theatre Company előadásában.Rendező: Ascher Tamás (wiki)
Díszlettervező: Khell Zsolt (wiki)
Jelmeztervező: Szakács Györgyi (imdb)
John Bell, Cate Blanchett, Sandy Gore, Hayley McElhinney, Anthony Phelan, Richard Roxburgh, Andrew Tighe, Jacki Weaver és Hugo Weaving szereplésével.
Már tavaly novemberben hirdették meg az idei programot, de először csak bérlettel lehetett jegyet venni erre az előadásra. A többi bérletes előadás viszon nem keltette fel az érdeklődésemet és amíg tanakodtam, gyorsan el is fogyotak a bérletek...
Szerencsére a legutóbbi STC-s előadás előtt (jó helyen, jó időben :) rákérdeztem, hogy hogyan lehetne mégis jegyekhez jutni. Mint kiderült a "bérlet nélküli" jegyárusítást ma reggel 9-től kezdék meg!
Rögötön "beírtam a naptáramba" (tollal ;) , hogy ma sorbanállással kezdem a napot...
Így is lett, pénztárnyitás előtt háromnegyed órával már ott ácsorogtam. Többedmagamban :)
Szépen sütött a nap, és ennek, a Wharf hangulatának, meg persze a küszöbön álló sikernek köszönhetően kellemesen és gyorsan teltek a várakozás percei. 9:15-kor már két jó jeggyel a zsebemben vigyorogva távoztam.
Mielőtt (nyolcadikként) sorrakerültem volna, fél füllel elkaptam egy mondatot: "gyorsan fogynak a jegyek az interneten is"...
Hát igen, én is azon gondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e gyorsabb, biztosabb on-line vásárolni, de nem bíztam benne. Nem egyszer (ha jól emlékszem, kétszer :) jártunk úgy, h úgy maradtunk le koncertjegy vásárlásról, hogy a túlterhelés miatt használhatatlan volt a rendelős oldal.
Ok, hogy itt nem tízezrekre lehetett számítani egyszerre, de mégis..
Jó volt ez így.
Ráadásul utána, mielőtt még megérkeztem volna a mai napi munkahelyemre (fél óra autózás nyugatra, a kedvenc hidamon (Anzac Bridge) keresztül) még megálltam egy kávéra és mandulás sütire is.
Nem csoda, hogy egész nap jó kedvem volt.
Legyen nektek is szép napotok!
Szerencsére a legutóbbi STC-s előadás előtt (jó helyen, jó időben :) rákérdeztem, hogy hogyan lehetne mégis jegyekhez jutni. Mint kiderült a "bérlet nélküli" jegyárusítást ma reggel 9-től kezdék meg!
Rögötön "beírtam a naptáramba" (tollal ;) , hogy ma sorbanállással kezdem a napot...
Így is lett, pénztárnyitás előtt háromnegyed órával már ott ácsorogtam. Többedmagamban :)
Szépen sütött a nap, és ennek, a Wharf hangulatának, meg persze a küszöbön álló sikernek köszönhetően kellemesen és gyorsan teltek a várakozás percei. 9:15-kor már két jó jeggyel a zsebemben vigyorogva távoztam.
Mielőtt (nyolcadikként) sorrakerültem volna, fél füllel elkaptam egy mondatot: "gyorsan fogynak a jegyek az interneten is"...
Hát igen, én is azon gondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e gyorsabb, biztosabb on-line vásárolni, de nem bíztam benne. Nem egyszer (ha jól emlékszem, kétszer :) jártunk úgy, h úgy maradtunk le koncertjegy vásárlásról, hogy a túlterhelés miatt használhatatlan volt a rendelős oldal.
Ok, hogy itt nem tízezrekre lehetett számítani egyszerre, de mégis..
Jó volt ez így.
Ráadásul utána, mielőtt még megérkeztem volna a mai napi munkahelyemre (fél óra autózás nyugatra, a kedvenc hidamon (Anzac Bridge) keresztül) még megálltam egy kávéra és mandulás sütire is.
Nem csoda, hogy egész nap jó kedvem volt.
Legyen nektek is szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése