Hogy mennyi minden belefér egy napba...! Tényleg? Vajon lesz-e időnk mindenre? És milyen sokat kell utazni... A 3. napon voltunk, és még mindig "csak" a legészakabbi ponton... :-/ Így tervezgettük a folytatást...
Amit tudtunk, hogy 9.30 körül apály van, tehát reggeli, pakolás és vizesblokkozás. Az utóbbiból az első alkalom (használtvíz leengedése, víztartály-feltöltés, budiürítés).
A Hot Water Beach egy vicces hely, és mi mókázni akartunk, úgyhogy z lett a kihagyhatatlan délelőtti programunk. Először is kipróbáltuk, hogy lehet az egyetlen (?) parkolóhelyre beállni a lakokocsinkkal - már csak a kis tábla hiányzott a kezemből a vezényszavak mellé.. :-)) Következő feladat: belépés a büfébe egy ásóért. Kötelezően a felszerelés része. Mondom én, hogy vicces hely ez! :-D Az embertömegek több száz métert sétálnak a parton, hogy elérjék A Helyet, amely apály idején mutatkozik meg. Ha az ember megfelelő helyen kezdi merni a homokot, 64 fokos vizet talál rögtön a parton! Nagyon jól kell túrni, mert különben vagy túl hűvös vagy kibírhatatlanul forró lesz a víz. Mi "beköltöztünk" egy pár mellé, akik szerintem a legoptimálisabb hőmérsékletű ponton vertek tanyát. Hamarosan elfoglaltuk a helyüket, és jót dagonyáztunk a forró pocsolyában! Egyetlen probléma adódott csupán: a homokos fürdőgatya... Kissé beborítottuk a privát fürdőnket ugyanis... :-D :-D
A fürdő után irány DÉL! Belelendülünk a Gyűrűk Ura sztorriba.... Első állomás: Matamata.
Igen, én is kacarásztam magamban, amikor először kiolvastam a város nevét.. :-D Az egészet "Hobbiton"-nak hívják, de ennek a fele sem igaz, mert a forgatási helyszín az Alexander család birtoka volt, ami azért jó pár dombnyi távolságra van a várostól... Azt hiszem, ez volt az első Helóturisztiroda, amibe betértünk, és egyből kőtöttünk is, mert kötelezőnek éreztük a képeslap, bélyeg, kitűző, Gyűrűk Ura-kézikönyv és hobbitsör beszerzését. :-D Befizettük magunkat egy falunézésre, és el se tudtuk képzelni, hogy mit fogunk csinálni 2 órán keresztül... A várakozás szelídgesztenye-szedegetéssel telt.
A Hobbitfalva-túra ott kezdődött, hogy felszálltunk a buszra, a söfőrnő felvette a fejmikrofonját, majd belekezdett a mesébe. Egész úton beszélt a városról, a környékről, a filmről, még akkor is, amikor letértünk a műútról, és vágtattunk a poros-kanyargós birtokon. Őszintén szólva nem várunk sokat az egésztől (díszletfalu, jelmezparádé, vagy mi lesz 2 órában?), de az idegenvezetőnk olyan izgalmasan és fordulatosan adta elő magát, hogy mi csak mosolyogni tudtunk, annyira tetszett az egész! Szinte semmi sem emlékeztet a filmes jelenetekre, a hobbitlakos díszletekből semi sem maradt meg, csak a csupasz "alap" és a dombok. Szerintem itt gondolhattunk először arra, hogy lehet, hogy mániákusak vagyunk, de az biztos...! :-D :-D
A show végén csoportos birkanyíráson is részt vettünk, majd a birkaitatás következett, és a mese vége.
Nagyon élveztük az egészet, de még volt egy útszakasz a hétfőre tervezett adagból: a cél Rotorua elérése. A fürdős-vizes listánkon ez a település is szerepelt, mint Top10-es és kollégás ajánlat. Sötétben érkeztünk a városba, és a Polinéz fürdőben múlattuk az estét. Kint eléggé lehűlt a levegő, ennek ellenére mi a kültéri, forró vizes medencés fürdést választottuk. Nem volt tömegnyomor, csak egy idő után nyomasztott bennünket a vagy tucatnyi, harsány japán. Nekik nagyon bejött, mi meg azt mondtuk, hogy "a Szecska még mindig viszi a pálmát!" :-D
Az éjszakai bepunnyadásra a Rotorua Thermal Holiday Parkot választottuk.
Harmadik nap - fotóink.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: coromandel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: coromandel. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. április 22., szerda
NyúlZéland - amikor hasunkra süt a nap (D2)
Az utazós szombati nap enyhén hosszú nyúlt: hajnali fél 4es keléssel nyitottunk és úgy 10-11 körül kerültünk alvós helyzetbe. Az esti, kábé 2 órás, elméleti vallásgyakorlás után kipróbáltuk a 60*60as fürdőszobánkat, majd "ím arcunkra borultunk". Reggel Princess, a tehén múzott ki bennünket az ágyból, volt vagy 8-9 óra, szóval nagyon kis tapintatos volt az állat. Megérte barátkozni és simogatni, és persze összenyálazni is hagytam magam, csak hogy bevágódjak...:D
Bélus kitárta a lakókocsi hátsó ajtajait, úgyhogy muszáj volt az ágyból megfigyelni és tanulmányozni, hogy hullámzik a tenger, és megszámlálni a közeli vadkacsafarmot. Mindezt igen rövidre fogtuk, mert George, a "háziúr", perceken belül tiszteletét tette nálunk. Be sem kopogott, amit eléggé felháborítónak találtunk, hiszen mi a vasárnapot megünnepelve pizsamában heherésztünk a 10*-os kvártélyban... George ott folytatta, ahol előző este abbahagyta, tehát reggeli helyett a Szentlélekkel és a Bibliával foglalkoztunk, "játék és muzsika tíz percben", a helyes válaszokért pedig nyertünk is egy úti Bibliát ("God's Word"), amit George a szakadt kockás inge alól rántott elő egy laza mozdulattal. (Úgy kell elképzelni, hogy az ing nyitva volt a szőrős mellkasa közepéig! :D)
Azé' vannak még meglepő dolgok a nagyvilágban - gondoltam én akkor...
A reggeli utáni levezető sétát a szomszédos (akkor még nem sejtettük, hogy ez egyenlő "a szomszédé" kifejezéssel) dombokon ejtettük meg. Átvágtunk az apályvízállású öblön, végigsétáltunk az osztrigás parton, és egyszerűen nem tudtunk betelni a dimbes-dombos, vulkanikus környezettel. Az, hogy gyönyörűen sütött a nap, élénken zöldelltek a dombok, múztak a szarvasmarhák, és nem volt urbanizált zaj, leírhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Nagy mázlisták vagyunk!! :-D
A délutánt a félsziget körbeautókázásával töltöttük, jó kis, kanyargós útszakaszok szinte végig. Nagyon kalandos volt.... A térképen 2-el jelölt környéken magunkhoz vettünk némi élelmet, konkrétan birtokba vettük a konyhát, és ebédet főztünk. Ez egy nagy parkolóban volt, ahol megismerkedtünk egy aucklandi-gold coasti házaspárral (Phil és neje), akik egy normál méretű, lakókocsivá átalakított busszal kempingeztek. Jót beszélgettünk Phil Aucklandben dokkoló hajójáról és arról, hogy milyen jó biznisz NZ-ben az óvoda, és mennyire szar az ozi oktatási rendszer. Egyáltalán nem csodálkoztak, amikor megemlítettem, milyen macera a diplomahonosítás. Még kiwi-ozi viszonylatban is. Hát ez egy vicc. Megvolt az emailcím-csere is. :-)
Estére a 3-5-es pontokkal jelölt Hahei, Hot Water Beach és Cathedral Cove szerepelt a célpontok között. Hot Water Beachhez igyekeztünk, de hiába, mert dagály volt. Ez az a fürdőhely, ami vmelyik fürdős listán a top10-ben szerepel, nem is véletlenül, azonban csak apály idején lehet örömködni. Most kacsintok egyet, és hozzáteszem, hogy minden kiderül a következő reggelen, amikor is visszatérünk a partra. Esti fürdőzés helyett kicsit örömködtünk a parton, és a büfében kértünk egy kávét. Itt tudtuk meg, hogy mikor érdemes érkezni a beach-re! Bélus cserébe elfelejtett fizetni, amin egy nagyot röhögtünk, mert 4 ember közül (2 vevő, 2 eladó) senkinek sem jutott eszébe, hogy mindennek ára van. :-) Visszafutás, fizetés, becsületességi kedvezmény. Így lehet élni. :-D
A koffein után irány a közeli kilátó, illetve egy rövid séta-túra a Cathedral Cove-hoz, Hahei mellé. A korábban látott fotók lenyűgöztek, úgyhogy felvettem a listára a helyet, ami szintén apályfüggő, de a naplemente közeledtével a vízzel is szerencsénk volt: 1-2-3-ra átfutottunk a kérdéses útszakaszon. Nemtom, mi a sztorri, de ezek a tengerben állomásozó sziklák megértek egy hosszú, romantikus sétát...
Kempingezés a hahei-i, tengerparti kempingben, Hahei Holiday Resort.
Második napos fotódokumentésün.
Bélus kitárta a lakókocsi hátsó ajtajait, úgyhogy muszáj volt az ágyból megfigyelni és tanulmányozni, hogy hullámzik a tenger, és megszámlálni a közeli vadkacsafarmot. Mindezt igen rövidre fogtuk, mert George, a "háziúr", perceken belül tiszteletét tette nálunk. Be sem kopogott, amit eléggé felháborítónak találtunk, hiszen mi a vasárnapot megünnepelve pizsamában heherésztünk a 10*-os kvártélyban... George ott folytatta, ahol előző este abbahagyta, tehát reggeli helyett a Szentlélekkel és a Bibliával foglalkoztunk, "játék és muzsika tíz percben", a helyes válaszokért pedig nyertünk is egy úti Bibliát ("God's Word"), amit George a szakadt kockás inge alól rántott elő egy laza mozdulattal. (Úgy kell elképzelni, hogy az ing nyitva volt a szőrős mellkasa közepéig! :D)
Azé' vannak még meglepő dolgok a nagyvilágban - gondoltam én akkor...
A reggeli utáni levezető sétát a szomszédos (akkor még nem sejtettük, hogy ez egyenlő "a szomszédé" kifejezéssel) dombokon ejtettük meg. Átvágtunk az apályvízállású öblön, végigsétáltunk az osztrigás parton, és egyszerűen nem tudtunk betelni a dimbes-dombos, vulkanikus környezettel. Az, hogy gyönyörűen sütött a nap, élénken zöldelltek a dombok, múztak a szarvasmarhák, és nem volt urbanizált zaj, leírhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Nagy mázlisták vagyunk!! :-D
A délutánt a félsziget körbeautókázásával töltöttük, jó kis, kanyargós útszakaszok szinte végig. Nagyon kalandos volt.... A térképen 2-el jelölt környéken magunkhoz vettünk némi élelmet, konkrétan birtokba vettük a konyhát, és ebédet főztünk. Ez egy nagy parkolóban volt, ahol megismerkedtünk egy aucklandi-gold coasti házaspárral (Phil és neje), akik egy normál méretű, lakókocsivá átalakított busszal kempingeztek. Jót beszélgettünk Phil Aucklandben dokkoló hajójáról és arról, hogy milyen jó biznisz NZ-ben az óvoda, és mennyire szar az ozi oktatási rendszer. Egyáltalán nem csodálkoztak, amikor megemlítettem, milyen macera a diplomahonosítás. Még kiwi-ozi viszonylatban is. Hát ez egy vicc. Megvolt az emailcím-csere is. :-)
Estére a 3-5-es pontokkal jelölt Hahei, Hot Water Beach és Cathedral Cove szerepelt a célpontok között. Hot Water Beachhez igyekeztünk, de hiába, mert dagály volt. Ez az a fürdőhely, ami vmelyik fürdős listán a top10-ben szerepel, nem is véletlenül, azonban csak apály idején lehet örömködni. Most kacsintok egyet, és hozzáteszem, hogy minden kiderül a következő reggelen, amikor is visszatérünk a partra. Esti fürdőzés helyett kicsit örömködtünk a parton, és a büfében kértünk egy kávét. Itt tudtuk meg, hogy mikor érdemes érkezni a beach-re! Bélus cserébe elfelejtett fizetni, amin egy nagyot röhögtünk, mert 4 ember közül (2 vevő, 2 eladó) senkinek sem jutott eszébe, hogy mindennek ára van. :-) Visszafutás, fizetés, becsületességi kedvezmény. Így lehet élni. :-D
A koffein után irány a közeli kilátó, illetve egy rövid séta-túra a Cathedral Cove-hoz, Hahei mellé. A korábban látott fotók lenyűgöztek, úgyhogy felvettem a listára a helyet, ami szintén apályfüggő, de a naplemente közeledtével a vízzel is szerencsénk volt: 1-2-3-ra átfutottunk a kérdéses útszakaszon. Nemtom, mi a sztorri, de ezek a tengerben állomásozó sziklák megértek egy hosszú, romantikus sétát...
Kempingezés a hahei-i, tengerparti kempingben, Hahei Holiday Resort.
Második napos fotódokumentésün.
2009. április 21., kedd
NyúlZéland - A Kezdetek (D1)
Rendhagyó módon az elején kezdjük. :D
Bélus térképén már régóta szerepelt, az enyémre pedig minimum 2001ben került fel Új-Zéland. (Nem értem, hogy a nyúlkommandóm mért nem referált a szigetekről korábban... ?)
Mivel mindketten mindig is nagy Gyűrűk ura rajongók voltunk, nem volt kérdéses, hogy premier előtt mozizzunk. Háromszor is. Na, és ki emléxik a monstre, egész napos filmvetítésre a Gyenesben?;)
Szerintem az új-zélandi táj nem csak minket ütött ki a nyeregből...! :-D
ÚZ helyett ugye OZban landoltunk, ami csak 1 betű és 2000km tévesztés -- és könnyedén korrigálható. Egy éve vártunk a helyzetre, most pedig be is rúgtuk.. hahahaha :-)))))))
Az előkészületekben nagyon aktívak voltunk, egészen addig, amig el nem kezdtem melózni... A tematika alapját a Gyűrűk ura filmek forgatási helyszínei adták, ezenkívül erősen improvizáltunk is. Ezért történhetett úgy, hogy spontán erősen bekezdtünk a Coromandel-félszigeten, és az első két napot ott töltöttük. Azt hittük, sose jutunk oda és vissza ("There and back again...") 11 nap alatt...
1. nap
A landolás után (aucklandi repülőtérre, Manukau) a lakókocsis társaságot vettük irányba - taxival mentünk, hogy mindenki lássa... :-)), és mert éppen senki sem tudott kijönni elénk, hogy felvegyen minket. Pedig milyen jó is lett volna egy Welcome to Kiwi tábla! :-D Nahát meg is kaptuk a táblánkat, mindjárt a lakókocsis iroda bejáratánál! Első ámulat. Majd megjelent a "levelezőpartnerünk", a rasztahajú Amanda, aki igazi laza szöveget nyomatva vezetett be bennünket a lakókocsizós világba. Kaptunk pár tippet, néhány dvd-t, és egy rövid tréninget, majd útrakeltünk. Elsőször is bevettük magunkat egy ábécéáruházba, ahol fantasztikus zöldségeket és gyümölcsöket vásároltunk be magunknak, na meg mindent, ami "kellhet" másfél hétre mínusz csokinyúl... Első maorikkal kapcsolatos benyomásunkat is elkönyveltük: negatívnak. A pénztáros hölgy szinte csak nem köpött le bennünket... Bezzeg a másik pénztárban álló hölgyike még virágot is tűzött a füle mellé... :)
Amanda ajánlását követve vágtattunk az autópályán a Coromandel-fsz felé -- tengerpartnézést és fürdőzést is terveztünk. Útközben falatoztunk is, valahol egy nagy útkereszeződés után balra :) betértünk egy halashoz, ahol megtanultuk az első helyi kifejezést: "fás ánd csápsz" = fish & chips. :D De milyen isteni volt a füstölt hal...! Kidobtuk a kempingszékeket az első nagyobb kanyarban, és ott falatoztunk. A szállást nem találtuk ki előre, de gondoltuk, majd jól megállunk valahol egy kis parkolóban, és élvezzük a dupla-aksi előnyeit. Így is tettünk, amikor is összetalálkoztunk egy helyi lakossal, Marie-vel, akitől először hallottunk arról, hogy az önkormányzat rászáll a "vadon" kempingezőkre. Pedig ha tudta volna az önkormányzat, hogy mi milyen szuper géppel közlekedünk...! A jószerencsénknek köszönhetően talán az egyik legszebb helyen kötöttünk ki első este: Marie elhívott bennünket a birtokukra...! :-o Sok-sok km-en keresztül kacskaringóztunk a tengerparti úton, amikor egyszer csak elérkeztünk egy nagy kanyarhoz és egy nagy kapuhoz.
Ez tényleg szájtátós vidék! A sok kis domb az öböl körül, minden gyönyörű zöld, kivéve a nagy marhákat.. :-) Igazán jó kis helyre parkoltunk - egy marha család mellé, közvetlenül a tengerparton. Hihetetlen volt... Naplemente előtt dombmászás, és ismerkedés a családdal. Meg a marhákkal. Este teázás a "háziak"-kal. George-tól megkaptuk a katekizmust is, jó hosszúra nyúlt a beszélgetés a vallás témájában, és a végén még valami áldásfélét is kaptunk. Tegnap meg email-t tőlük, az Isten háta mögül....
Első napos képek.
Bélus térképén már régóta szerepelt, az enyémre pedig minimum 2001ben került fel Új-Zéland. (Nem értem, hogy a nyúlkommandóm mért nem referált a szigetekről korábban... ?)
Mivel mindketten mindig is nagy Gyűrűk ura rajongók voltunk, nem volt kérdéses, hogy premier előtt mozizzunk. Háromszor is. Na, és ki emléxik a monstre, egész napos filmvetítésre a Gyenesben?;)
Szerintem az új-zélandi táj nem csak minket ütött ki a nyeregből...! :-D
ÚZ helyett ugye OZban landoltunk, ami csak 1 betű és 2000km tévesztés -- és könnyedén korrigálható. Egy éve vártunk a helyzetre, most pedig be is rúgtuk.. hahahaha :-)))))))
Az előkészületekben nagyon aktívak voltunk, egészen addig, amig el nem kezdtem melózni... A tematika alapját a Gyűrűk ura filmek forgatási helyszínei adták, ezenkívül erősen improvizáltunk is. Ezért történhetett úgy, hogy spontán erősen bekezdtünk a Coromandel-félszigeten, és az első két napot ott töltöttük. Azt hittük, sose jutunk oda és vissza ("There and back again...") 11 nap alatt...
1. nap
A landolás után (aucklandi repülőtérre, Manukau) a lakókocsis társaságot vettük irányba - taxival mentünk, hogy mindenki lássa... :-)), és mert éppen senki sem tudott kijönni elénk, hogy felvegyen minket. Pedig milyen jó is lett volna egy Welcome to Kiwi tábla! :-D Nahát meg is kaptuk a táblánkat, mindjárt a lakókocsis iroda bejáratánál! Első ámulat. Majd megjelent a "levelezőpartnerünk", a rasztahajú Amanda, aki igazi laza szöveget nyomatva vezetett be bennünket a lakókocsizós világba. Kaptunk pár tippet, néhány dvd-t, és egy rövid tréninget, majd útrakeltünk. Elsőször is bevettük magunkat egy ábécéáruházba, ahol fantasztikus zöldségeket és gyümölcsöket vásároltunk be magunknak, na meg mindent, ami "kellhet" másfél hétre mínusz csokinyúl... Első maorikkal kapcsolatos benyomásunkat is elkönyveltük: negatívnak. A pénztáros hölgy szinte csak nem köpött le bennünket... Bezzeg a másik pénztárban álló hölgyike még virágot is tűzött a füle mellé... :)
Amanda ajánlását követve vágtattunk az autópályán a Coromandel-fsz felé -- tengerpartnézést és fürdőzést is terveztünk. Útközben falatoztunk is, valahol egy nagy útkereszeződés után balra :) betértünk egy halashoz, ahol megtanultuk az első helyi kifejezést: "fás ánd csápsz" = fish & chips. :D De milyen isteni volt a füstölt hal...! Kidobtuk a kempingszékeket az első nagyobb kanyarban, és ott falatoztunk. A szállást nem találtuk ki előre, de gondoltuk, majd jól megállunk valahol egy kis parkolóban, és élvezzük a dupla-aksi előnyeit. Így is tettünk, amikor is összetalálkoztunk egy helyi lakossal, Marie-vel, akitől először hallottunk arról, hogy az önkormányzat rászáll a "vadon" kempingezőkre. Pedig ha tudta volna az önkormányzat, hogy mi milyen szuper géppel közlekedünk...! A jószerencsénknek köszönhetően talán az egyik legszebb helyen kötöttünk ki első este: Marie elhívott bennünket a birtokukra...! :-o Sok-sok km-en keresztül kacskaringóztunk a tengerparti úton, amikor egyszer csak elérkeztünk egy nagy kanyarhoz és egy nagy kapuhoz.
Ez tényleg szájtátós vidék! A sok kis domb az öböl körül, minden gyönyörű zöld, kivéve a nagy marhákat.. :-) Igazán jó kis helyre parkoltunk - egy marha család mellé, közvetlenül a tengerparton. Hihetetlen volt... Naplemente előtt dombmászás, és ismerkedés a családdal. Meg a marhákkal. Este teázás a "háziak"-kal. George-tól megkaptuk a katekizmust is, jó hosszúra nyúlt a beszélgetés a vallás témájában, és a végén még valami áldásfélét is kaptunk. Tegnap meg email-t tőlük, az Isten háta mögül....
Első napos képek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)