Az utazós szombati nap enyhén hosszú nyúlt: hajnali fél 4es keléssel nyitottunk és úgy 10-11 körül kerültünk alvós helyzetbe. Az esti, kábé 2 órás, elméleti vallásgyakorlás után kipróbáltuk a 60*60as fürdőszobánkat, majd "ím arcunkra borultunk". Reggel Princess, a tehén múzott ki bennünket az ágyból, volt vagy 8-9 óra, szóval nagyon kis tapintatos volt az állat. Megérte barátkozni és simogatni, és persze összenyálazni is hagytam magam, csak hogy bevágódjak...:D
Bélus kitárta a lakókocsi hátsó ajtajait, úgyhogy muszáj volt az ágyból megfigyelni és tanulmányozni, hogy hullámzik a tenger, és megszámlálni a közeli vadkacsafarmot. Mindezt igen rövidre fogtuk, mert George, a "háziúr", perceken belül tiszteletét tette nálunk. Be sem kopogott, amit eléggé felháborítónak találtunk, hiszen mi a vasárnapot megünnepelve pizsamában heherésztünk a 10*-os kvártélyban... George ott folytatta, ahol előző este abbahagyta, tehát reggeli helyett a Szentlélekkel és a Bibliával foglalkoztunk, "játék és muzsika tíz percben", a helyes válaszokért pedig nyertünk is egy úti Bibliát ("God's Word"), amit George a szakadt kockás inge alól rántott elő egy laza mozdulattal. (Úgy kell elképzelni, hogy az ing nyitva volt a szőrős mellkasa közepéig! :D)
Azé' vannak még meglepő dolgok a nagyvilágban - gondoltam én akkor...
A reggeli utáni levezető sétát a szomszédos (akkor még nem sejtettük, hogy ez egyenlő "a szomszédé" kifejezéssel) dombokon ejtettük meg. Átvágtunk az apályvízállású öblön, végigsétáltunk az osztrigás parton, és egyszerűen nem tudtunk betelni a dimbes-dombos, vulkanikus környezettel. Az, hogy gyönyörűen sütött a nap, élénken zöldelltek a dombok, múztak a szarvasmarhák, és nem volt urbanizált zaj, leírhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Nagy mázlisták vagyunk!! :-D
A délutánt a félsziget körbeautókázásával töltöttük, jó kis, kanyargós útszakaszok szinte végig. Nagyon kalandos volt.... A térképen 2-el jelölt környéken magunkhoz vettünk némi élelmet, konkrétan birtokba vettük a konyhát, és ebédet főztünk. Ez egy nagy parkolóban volt, ahol megismerkedtünk egy aucklandi-gold coasti házaspárral (Phil és neje), akik egy normál méretű, lakókocsivá átalakított busszal kempingeztek. Jót beszélgettünk Phil Aucklandben dokkoló hajójáról és arról, hogy milyen jó biznisz NZ-ben az óvoda, és mennyire szar az ozi oktatási rendszer. Egyáltalán nem csodálkoztak, amikor megemlítettem, milyen macera a diplomahonosítás. Még kiwi-ozi viszonylatban is. Hát ez egy vicc. Megvolt az emailcím-csere is. :-)
Estére a 3-5-es pontokkal jelölt Hahei, Hot Water Beach és Cathedral Cove szerepelt a célpontok között. Hot Water Beachhez igyekeztünk, de hiába, mert dagály volt. Ez az a fürdőhely, ami vmelyik fürdős listán a top10-ben szerepel, nem is véletlenül, azonban csak apály idején lehet örömködni. Most kacsintok egyet, és hozzáteszem, hogy minden kiderül a következő reggelen, amikor is visszatérünk a partra. Esti fürdőzés helyett kicsit örömködtünk a parton, és a büfében kértünk egy kávét. Itt tudtuk meg, hogy mikor érdemes érkezni a beach-re! Bélus cserébe elfelejtett fizetni, amin egy nagyot röhögtünk, mert 4 ember közül (2 vevő, 2 eladó) senkinek sem jutott eszébe, hogy mindennek ára van. :-) Visszafutás, fizetés, becsületességi kedvezmény. Így lehet élni. :-D
A koffein után irány a közeli kilátó, illetve egy rövid séta-túra a Cathedral Cove-hoz, Hahei mellé. A korábban látott fotók lenyűgöztek, úgyhogy felvettem a listára a helyet, ami szintén apályfüggő, de a naplemente közeledtével a vízzel is szerencsénk volt: 1-2-3-ra átfutottunk a kérdéses útszakaszon. Nemtom, mi a sztorri, de ezek a tengerben állomásozó sziklák megértek egy hosszú, romantikus sétát...
Kempingezés a hahei-i, tengerparti kempingben, Hahei Holiday Resort.
Második napos fotódokumentésün.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése