NyúlZéland - Hegyek között, völgyek között... (D5)

Reggeli napsütéssel és dampolással kezdtük az ötödik napot. A "dump"-jelzésnél, legyen az kemping vagy benzinkút, meg lehet szabadulni a "feleslegtől", szennyvizet leereszteni, víztartályt feltölteni, és ezért nem kell felárat fizetni sehol.

A napsütéstől kicsit nekibátorodtunk, de mivel a hegyből semmit sem lehetett látni, szinte tutira vettük, hogy a betervezett túra nem jön össze. Tongariro Crossingnak nevezik ezt a majdnem 20 km hosszú vulkántúrát, ami a Mt Tongariro és a Mt Ngauruhoe között, csodálatos színű tavak mellett vezet. De hiába pakoltuk be a túrabotjainkat, és hiába készültünk fel jó kis felszereléssel (Timcsó új dzsekit kapott! x-)), a 80 km/h széllel mi nem akartunk dacolni... Nagyon csalódott voltam. Jobban készültem erre a kirándulásra, mint bármi másra. Délelőtt minden oldalról bepróbálkoztunk: az északi részen csak benéztük a startot, a nyugat oldalon pedig egészen a mangtepopoi pihenőhelyig mentünk, ahol máris megtapasztaltuk a kellemetlen hegyi időjárást. A nyugati oldalon kicsit délebbre a Whakapapai Síparadicsom irányába hajtottunk, egyenesen bele a ködbe. Amikor kiszálltunk az autóból, "sapka-sál" időjárás fogadott bennünket! Az előrejelzés szerint mínuszok röpködtek a levegőben, és én komolyan is vettem ezeket a számokat, úgyhogy elég sok réteg meleg ruhát magamra húztam (= aláöltözet, póló, polárpulcsi, polárkabát, dzseki, sapka, csuklya). Nemrég még fürdőruhában dagasztottuk a sarat!! Harsányan röhögtünk. :-D
A kempinger srác javasolt egy rövid, "időjárás-független útvonal"-at, aminek az első néhány száz méterét meg is tettük, majd, mivel a ködtől semmit sem láttunk, csak egymást :), körbe-körbe sétáltunk. Na nem ám! Mivel a Végzet Hegye már csak egy karnyújtásnyira volt, gyorsan beledobtam az Egy Gyűrűt, és már húztunk is a kávézóba...! :-D
Helyesbítés -- a pontos időrendi sorrend: sziklacsoport megmászása, kávézó megtekintése kívül-belül, sífelvonó megtekintése (1600 m), a gyűrű megsemmisítése, jégeső, túraboltozás (emlékpóló-vásárlás).
A legnagyobb show az volt, amikor megérkeztek az indiai (?) srácok a parkolóba -- nem akartam elhinni, de egyikük strandpapucsban indult el az autótól. A többiek sem voltak túlöltözve, amin meglepődtünk, mert az időjárás tényleg borzalmasan barátságtalan volt! Nna, szerencsére a fiú meggondolta magát, és futócipőre váltott...

A negyedik, dél-nyugati "bepróbálkozás" Okahunéból indult, de előtte még elfogyasztottunk egy-egy finom levest (Soup of the day) a helyi tavernában. A Mangawhero-vízesésig kocsiztunk gyönyörű, sűrű növényzetes, hegyi útvonalon. Ithilient kerestük, pontosabban a Tiltott Tavat, ahol Szméagol halackázott a film második részében. Egy kicsike iskolás csapathoz csatlakoztunk, akik nagyon élvezték a kirándulást... Hát még mi mennyire, amikor elhúztak! :-D
Gyönyörű környék, és már az eső sem esett!

Szerintem azt még nem is említettem, hogyan tudtuk megtalálni ezeket a helyeket! Két "lefőbb fegyverünk" volt az út során: a lakókocsban talált autós térkép, illetve a Matamatában vásárolt Gyűrűk urás filmhelyszínes kalauz. Az előbbin sárga kamerajel jelezte a forgatási helyszínt :), a kis könyvecskénk pedig közölt képeket, és nagyjából leírta a megközelítési útvonalat. Persze az útikönyvek is sokat segítettek - NZ/Footprint és a Lonely Planet kiadás felváltva és együtt használva bizonyultak használhatónak. :D
Kicsit olyan volt minden nap, mintha kincset kerestünk volna, igaz GPS és kincsesládika nélkül! :-)

A ködös hegységből völgyekbe vágyódtunk, és a tervünk az volt, hogy aznap minél közelebb kell jutnunk Wellingtonhoz...!

Bélus szerint, a térkép szerint, illetve a kis könyvecsként útmutatásai alapján kötelező kört tettünk, egy kis 40 km-est, hogy megnézzünk egy gyönyörű kanyont. Taihate, a gumicsimmadobáló település után kellett lekanyarodni Ohotu felé, és mi rögtön az első kanyar után megálltunk, hogy lenézzünk a mélységbe -- azt olvastam ugyanis, hogy kb. 80 méter mélyen folyik a Rangatikei-folyó! Szédületes látvány volt, és az úttest korlátja (direkte) kifelé dőlt!! Tovább az úton száz meg száz vulkanikus kúp, megannyi birkával, gyönyörű zöld fűvel... Hmmmm...
A "River Anduin"-hoz igyekeztünk, de többet találtunk egy kavicsos folyópartnál: a Mokai Gravity nevű, bungy jumping központot, meg egy jó kis sétaútvonalat felfelé a "domb" oldalában. A 80 méter mélybe ugrás elmaradt, helyette hajtottuk a lovakat dél felé, a waitarerei kempingig, ahol a tulaj fürdőköpenyben fogadott bennünket és a macskáját. Mi hajlékot a macska vacsorát kért. :-)

Hegyes és völgyes fotók.