Jól el voltunk fáradva, meg a lakás is úszott teljesen. Ennek megfelelően későn keltünk és egy kis reggeli, készülődés, pakolás, takarítgatás után "útrakeltünk".
Nagyon hiányzott már a szokásos séta-körünk: lesétálni a félsziget végéig az egyik oldalon és vissza a másikon. Általában kicsit több mint egy óra a kör, de tegnap ehhez képest vagy két és fél órásra sikerült. Ugyanis lefelé baktatva magyar szóra lettem figyelmes ahogy elhaladtunk egy idősebb házaspár mellett. És persze le is szólítottam őket. Jól el is beszélgettünk velük vagy egyórát legalább ;)Laki István és feleség Emőke huszonévesen, a hatvanas években emigrált Magyarországról. És az a nem semmi, hogy azóta is együtt vannak, és persze ennek (na meg a hoszú otthoni vakációknak) köszönhetően szinte érezhetetlen volt az akcentusuk.
Pista bácsi főállású festőként éli nyugdíjas éveit. Meg is nézhetitek pár képét a zinternyetten.
Ezen kívül pedig pont ezen a napon volt 70 éves. Isten éltesse!
A félsziget csúcsát elérve nem tudtunk ellenálni a kísértésnek, hogy egy kicsit kifeküdjünk a napra töltögetni a magunkat.
Miután sikerült összeszedni magunkat és elindultunk visszafelé, beugrottunk a egy kis thai étterembe "take away" ("elvivős") kajáért, majd szépen megterítettünk a kertben és a késői ebéd mellett koccintottunk a család (á cálád) egészségére.
Ez a nap volt az idei ANZAC day is. Ausztrália legfontosabb nemzeti ünnepe: az Ausztrál és Új-Zélandi hadsereg első Gallipoli partraszállásának (1915 április 25) évfordulóján emlékeznek nem csak ezen a napon, de az első és második világháborúban és az azóta elesett katonáikra is. Meg persze a helytállásra, hősiességre...Kicsit több erről magyarul Pukekó Kaka NZ-s blogján.
Még a reggeli ébredezés mellett kapcsoltam be a tévét és néztem egy darabig a felvonulást képeit és hallgattam a kommentárokat. Jó volt nézni, hogy milyen örömmel és méltósággal ünnepelnek.
Persze rögtön beugrottak a május 1-i felvonulások a gyerekkorunkból. Pedig ez nem kötelező és elmaradt "a tribün" előtti viselkedjetek rendesen és nem a "vakpali mindent lát" szólt a katonazenekartól... :-)
Visszatérve a történet folyásához be kell vallanom: ebéd után kicsit letettük a fejünket... :))))
Két órával később sikerült is felemelni. De mivel addigra már késő volt bármihez is kezdeni szépen elszöszmötöltük az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése