NyúlZéland - gőzök és gázok - FOLYT! (D4) ***

Ez volt a második kempinges éjszakánk, és megállapítottuk, hogy mi igazából nem is kempingezünk, mivel semmit sem használunk a kempingben. Na jó, Rotoruán Bélus kicsit internetezett, mivel nagyon érdekelt bennünket, hogy milyen idő várható a hétre. Azt már a reggeli közben érzékeltük, hogy erősen bekezdtett az ősz, ugyanis a teáapoharunkba hullottak a levelek. :-) Mivel előző nap többször is jól kiáztattuk magunkat, elégé "langzam spacíren" hangulatban voltunk, a kempinget is "késve" (10 után) hagytuk el. Bélus nagy szomorúságára
a záptojásszagot nem hagytuk Rotoruán (baromira büdös volt mindenhol!), olan vót áz, mint a "vizimájas", ha értitek , mire gondolok :-D --- csak erősen alábukva lehet megszabadulni tőle!
Hát mi jól alábuktunk a nap hátralévő részében: kiválóan beválasztottuk a következő néznivalót: WAI-O-TAPU-t, amit a prospektusokon szerényen csak "Thermal Wonderland"-nak becéznek. Le a kalappal, szuper egy hely! Már annak, aki szeret egész nap büdösben lenni..
:-D :-D Lenyűgöző a látvány, tucatnyi medence, szinte forr az ember lába alatt a talaj... Csak a büdöset éljük túl...! :-D A bejáratnál kaptunk egy térképes prospektust is, amiről mindig le tudtuk olvasni, hogy éppen hol járunk és mit látunk a 1,5 órás sétafika alatt.

folyt.köv. Wairakei - Huka Falls

Na, hogy is volt? Azaz: "hol járunk"? Ahh, a büdinél tartottam (a bloggolás közben egy nap szünettel operáltam, mert a heti munka és a kevéske alvás tellessen kikészített....).
Nagyon bírtuk mi ezt a vulkanikusan maxiaktív helyet! Volt uzsonnázás meg vásárfia, sőt, még képeslapokat is írtunk (1.kör), csiripelik a madarak, hogy néhányan meg is kapták úgy a két hét eltelte után.... Nem tudom, melyik országok postásaira fogjuk a késlekedést, na mind1 is. A termálvizes csoda után átautóztunk az iszapcsodához, amit azt hiszem, "Mood Pool"-nak hívnak. Itt is büdös volt, meg egy nagy halom szürke iszap, ami össze-vissza puffogott, fortyogott és fröcsögött -- szóval pokoli volt a hangulat! :-D

Utunkat a "kijelölt" (ha ha ha) útvonalon folytattuk, érintve Mihit, Tahorakurit és Nukuhaut. Sokat sejtető településnevek, mi? :-D A maori nyelvtudás hiányában végigröhögtem a térképet.
Közben Beugrottunk a wairakei vízeséshez, a Huka Falls-hoz. Itt is van záróra, mint majdnem minden parkban, szóval hosszú sétára nem volt idő, de azért több irányból is alaposan tanulmányoztuk a folyót, a motorcsónakosokat, szedtünk málnát, és megcsodáltuk a habok fölé hajló csipkebokorbokrot.

A Taupo tónál megálltunk tejázni és barátkozni kacsákkal, naplementét nézni. Az idő kezdett hűvösödni, de Bélus még kitartóan rövidgatyában nyomta, amint az a fotón is látható -- Viva la resistance! x-) Ez egyébként NZ legnagyobb tava, és valahol azt olvastam, hogy a világon az egyik legnagyobb vulkánkitörés eredményeként keletkezett... :-o

Aznap este a Tongariro nevű településig akartunk eljutni, és reménykedtünk abban, hogy mégsem lesz annyira pocsék idő, mint amit jósoltak az elkövetkezendő napokra... :-/ A zuhogó esőben és hideg estén "elment a kedvünk" a kertikrillezéstől, úgyhogy inkább kicsit belenéztünk az egyik Gyűrűk Ura részbe, mivel a lakókocsi dvd-lejátszóval és 15"-os beépített lcd tvvel!! :-D

Büdös képek.