Amikor először hallottam ezt a szót -vmi angoltanulós helyzetben pár éve-, elképzeltem egy pasit, amint a lábait mocorgatja-tapogatja, mert az ülésben szegény nagyon elfáradt. Mindez Dolák-Sali hangján visszhangzott a fülemben, Winnetou-val a főszerepben...
A mi rettenetes prérikalandunk most, hogy küzdünk az átálással. Mo-ra repülve kiválóan kipihentük magunkat, és tudtuk tartani magunkat a megérkezés napján, azaz: ébren maradtunk este 9ig. Nem is kínlódtunk egy percig sem. Idefelé viszont az alvás kevés volt, és a megérkezés napján annyira ki voltunk ütve, hogy szinte az egész délutánt átaludtuk, aztán pedig az éjszakát is. A csütörtök nagyjából oké volt, de a péntek délután-este megint "átalakult", emiatt szombaton már hajnali fél 5kor kukorékoltunk, és igen korai reggelivel nyitottuk a napot. Sőt, kicsit később, hobbit-módra, még egy reggelit bevágtunk! :-) A délelőttöt a Glebe-i piacon töltöttük, és megint találkoztunk kürtöskalácsos ismerőseinkkel. Nekem amúgy megint kiújult a torokfájásom, Béluson pedig már kezdtek mutatkozni a betegség jelei, úgyhogy a délutáni napfényfürdő helyett bent kómáztunk.
Most vastag polárpulcsiban ücsörgök, Bélus is jól beöltözve, polártakaró alatt piheg és izzad a betegségtől. :-/ Nnna, egylőre ilyen a "hosszú, forró nyár", -2ből a majdnem +30ba?
Ma van az átállás 5. napja, elvileg holnapra totál jól kellene lennünk... :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése