Új-zélandi húsvét

Most már bátran mondhatjuk: bárhová is sodor bennünket (=Bt.) az Élet, húsvétkor mi (majdnem) mindig úton vagyunk. Azt gyanítom, ez valamikor akkor dőlt el, amikor első (nem hivatalos) húsvétunk idején a holland tavaszban múlattuk az időt. 11 éve ugyanígy, április végére, Béla nap környékére esett a locsolkodás, és minő véletlen, akkor is felkerült ránk az eső(vihar)kabát, úgy derítettük fel a terepet és mustráltuk a helyi birkákat.


Próbálom összeszedni a gondolataimat, ami nem valami könnyű, mert ma ausztrál idő szerint éjjel 1-kor keltünk (NZ: 3h), hogy elérjük a hajnali első gépet Christchurch-ből Sydney-be. Inkább éjszakai baglyok vagyunk, úgyhogy keményen meg kellett dolgozni azért a majdnem 6 óra alvásért! :) A repülőút egyébként 3-3,5 óra, odafelé Qantasszal mentünk, visszafelé Virginnel.


Hihetetlen, hogy hajnali 2 és reggel 9 között mennyiszer lehet sorban állni: azt hiszem, ma minden rekordot megdöntöttünk. Csak hogy meglegyen mindenkinek, és el tudjátok képzelni, milyen buci fejjel álltunk és vártunk, íme a mai lista: check-in (csomagok feladása), útlevél-ellenőrzés (előtte kitölteni az ország-elhagyási űrlapot), csomagvizsgálat, vízvétel az újságosnál, szendvics-vétel az útra, beszállás, kiszállás, útlevél-ellenőrzés (belépési űrlap kitöltése), csomag levétele a futószalagról, csomag/vám-vizsgálat, bakancsok megtisztítása (mert nem hozhatunk be sarat más országból), taxi?, taxi helyett vonat, majd felszállás a buszra (4 csomaggal). ;) 
Odafelé azért volt még egy poén is: a christchurchi reptéren odajött hozzám egy édes kis beagle. Szeretem én a kutyákat, nem is kicsit, és általában oda is jönnek hozzám, de ez egy reptéri főszimatoló volt, és szagot fogott a hátizsákomnál. Oó! Bélus éppen a mosdóban tartózkodott, úgyhogy én álltam a sarat: képzeljétek, a kutya kiszagolta az almát, amit még Sydney-ből vittünk magunkkal az útra/repcsire, és a hátizsákba tettük de elfogyasztottuk a repcsin! Nagyon komoly... :o "Rettenetesen jó" volt ám a figyelem központjában lenni, miután a kutyus, nagyon boldogan, még 2-szer visszajött hozzám. :D :D
Micsoda szimatjuk van...és persze szeretik a jutalomfalatot. :)


Na, hát ilyesmikre lehet számítani, ha valaki arra vállalkozik, hogy átrepülje a Tasmán-tengert. :)


A szárazföldön aztán már sokkal határozottabban mozogtunk. Ezúttal lakókocsi-bérlés helyett a személyautóra tettük a voksot, és Bélus be is foglalt egy Ford Falcont, azzal róttuk az utat 7 napig a Déli-szigeten. A szálláskereséssel nagyon sok időt elszöszöltünk, mert a korábbi tapasztalatokból okulva, a lehető legtöbb helyen megnéztük a véleményezést - a végére már az volt az érzésem, hogy simán írhatnánk egy riportot a környékbeli szálláslehetőségekről... Szerintem talán nehezebb volt most találni, mint amikor itt, AU-ban mentünk a kis körre tavaly év végén és idén év elején. Persze nehezítő tényező volt a húsvét is, de végülis majdnem mindegyik szállással meg voltunk elégedve.


Az időjáráselég nagy fejtörést okozott, ugyanis az előrejelzés alapján nem sok napsütésre számíthattunk. Rövidesen aztán kiderült, hogy mennyire mázlisták voltunk, és hogy a helyieket is meglepheti az időjárás alakulása. Aggódva figyeltem a különböző meteorológiai oldalakat (naponta csekkeltem az aktuális helyzetet), és bepakoltam az összes meleg cuccomat. Még a brutál polárt is! Szokásunktól eltérően, regisztráltunk néhány szervezett programra, és csak reménykedni tudtunk, hogy nem mossa el őket az eső. Vagy esetleg a hó! :O 


Útvonal (ápr. 20-27.)
  Christchurch - Lake Tekapo - Twizel -
  Mt Cook - Twizel - Wanaka -
  Wanaka - Cardrone - Te Anau -
  Milford Sound - Te Anau - Queenstown -
  Glenorchy - Queenstown -
  Fox & Franz Josef Glacier - Hokitika -
  Arthur's Pass - Castle Hill - Christchurch

csónakázunk a Tasmán-gleccser(tó)n a Mt Cook alatt

folyt.köv.