a világ végén

Az utóbbi 3 napban többször is volt olyan érzésem, hogy a világ végén vagyunk. Tudjátok, a középkori, lapos-a-föld térkép szerint.

Pénteken magyar konzulátus, Sydney.
Nem sokára Új-Zélandra és Brisibe utazunk, de nem tudjuk, meddig maradhatunk, mert időközben rájöttünk, hogy Bélusnak le fog járni az útlevele, és a 3 hónapos érvényesség nem jön össze a tervezett időponttal. Szóval, eddig csak a Sydney-Auckland és a Brisbane-Sydney jegyeket vettük meg, a második "szakaszjegy" (Auckland/Wellington-Brisbane) még beszerzésre vár... Kigondoltuk, hogy nagy bizonytalanságunkban a magyar nagykövetséghez fordulunk, és bár a én útlevelem 11ig érvényes, mindketten "pályázunk" az új EU-s útlevélre, amivel vízum nélkül is elutazhatunk az USÁba - ha akarunk. Azon kívül, hogy egy halom lóvét leakasztottak rólunk (2*100$!), kiderült, hogy nem egy, hanem például akár 3 hónap is lehet az ügyintézés ideje. Miért? Mert havonta csak egyszer megy posta Magyarországra (vitorláshajóval??), és ugyebár még az otthoni BM-esek is ülnek rajta. Muhahha. Szerencsénkre a posta ezen a héten megy, szóval benne vagyunk a kalapban, és remélhetőleg a húsvéti nyuszi ki is ugrasztja nekünk az útlevelet. Lehetőleg még húsvét előtt -- hallod, nyuszi? Ha mégsem, akkor korábban kell elhagynunk ÚZ-t, vagy bevásárolunk az ideiglenes útlevélből, ami újabb 150$.
Az is valami, hogy ezzel a problémázással egy kisebb mosoly sikerült csalnunk az ügyintéző fagyos arcára...
Egyébként volt ott egy idősebb hölgy (a lányával és unokájával), aki egy kukkot sem értett magyarul, de angolul sem beszélt rendesen. Hmmmm. Kicsit ideges lettem arra a gondolatra, hogy lévén magyar állampolgárok, az ilyen "tudású" emberek is élhetnek szavazati jogukkal. Persze közben én is kussolok, mert nem a magyar valóságban élek.

Szombaton brazil "carnival".
Újabb nagyszabású brazil buliba voltunk hivatalosak Marcia jóvoltából. Kisebb maskarában érkeztünk. Az este érdekesen alakult: svédasztalos szendvicses vacsora volt ugyan, meg hatalmas mennyiségű gyümölcs, de mi elfeledkeztünk arról, hogy itt AU-ban a buli BYO (vidd a sajátod), és bár délelőtt megvolt a bevásárlás, mi bizony semmit nem vittünk inni. Mindenki felszerelkezve érkezett, sokan húzható eskyvel (hűtőtáska), mi meg nem akartunk hiénázni, úgyhogy csak egy sörre "hívattuk" meg magunkat, ahelyett, hogy elmentünk volna bevásárolni... :-/ A zene teljesen ismeretlen volt, többször a "csiripelő madarak" jutott eszembe brazil ritmusba öntve, portugál szöveggel, amire többnyire a csajok többször őrült rohangászásba és ugrálásba kezdtek. Amolyan ált.iskolás-farsangosan. Állítom, annó a sziszikeccses, moderntókingos "videodiszkó" is jobb volt az Adyban! Nagyon belterjes volt a buli, bár volt ott vagy 50 ember. Röhögni azért jó volt. :-)
Másnap segítettem néhány cuccot összepakolni a cserkészházban (azt bérelték ki), leszedtük a fénytecknikát és a drapériát, és még a gondnokkal is találkoztam, aki "Hungary/Budapest" feliratú pólót viselt! :) Mint kiderült, a felesége apukája magyar; később, amikor a beadtuk hozzájuk az épület kulcsát, kicsit többet beszélgettünk velük, és meglepetésképpen a kezembe nyomtak 4 darab magyar magról vetett tv paprikát! :-O
Lehet, hogy idén tavasszal nekünk is lesz otthoni paprikánk itthon? :-D