a krumpli

Remélem, nem számítatok lelkendező beszámolásra az első munkanapom után?!
huuu, akkor jó ;)

A mai napon, őszintén szólva, több kívánságom is teljesült:
- a State Libraryban dolgozom
Tavaly március óta, ahányszor csak elhajtottunk a környéken, mindig kimondtam a varázsigét: "itt akarok dolgozni!" A második pillanat volt a döntő, amikor éppenpont egy éve(!) arrafelé sétáltunk, és a régi épület homlokzatán Nick Cave lógott poszterváltozatban.
- a Botanikus kert mellé
Sydney szívébe közlekedek majd naponta, egy köpésre mindentől. Ha akarok, holnap komppal jövök haza, és utána akár piknikelhetünk is a parton, ha csak Bélus nem a város másik végén dolgozik, de tutira igen.
- a Zenithnek dolgozom
Már tavaly meg voltam arról győződve, hogy ha valaki, akkor ők tutira találnak nekem melót. Hát egy pár kör interjút már lezavartam velük :)
- krumpli lettem! :-D
Ide egy kis magyarázat a következő reklám: Grain Waves. Egyik kedvencem, amikor a kis krumpli csipsz akar lenni. Ugyan én már nem vagyok kicsi, de remélem, hogy még nagy tetteket viszek véghez. :D
Konkrétan: kérem, arról van itten szó, hogy a napom nagy részét a föld alatt töltöm. Elég hülyén hangzik a napfény országában, de igaz. 8-) Éspedig nem is vagyok bányász! Egyelőre nem hiányzik annyira a madárcsicsergés sem..., de persze elgondolni is borzasztó, mekkora a különbség ahhoz képest, hogy 3 éve ilyenkor a Dunát és a Lágymányosi híd autós forgalmát tanulmányoztam a 2. emeleti ablak"om"-ból... például.
Ez a munka egyelőre a raktárhoz köt, aztán még az is lehet, hogy előbb-utóbb feltörök (ahogy szoktam) - hahaha :-D Szóval, ott lent, több szinten tárolják a "régi" könyveket. Persze nem olyan régiekre kell gondolni, mint a Corvinák, hanem mondjuk 19. századiakra. Milyen fiatal ez az ország! Imádom a régi könyveket, a porszagukat leszámítva... Kár, hogy nincs idő olvasgatni... Pedig még magyar nyelvű részeket is találtunk -- a csoportvezetőnk simán felismerte a nyelvet, és mutogatta nekem, hogy miket talált! Kriminilógia témakörű az összes kötet, amit ma kaptam, ami azért érdekes, mert az utóbbi időben valahogy kerülget ez a téma. Legalább tudom,hogy hová kell menni, ha kutatni akarok.:-)
A kollégák közül rajtam kívül hárman vannak a "lenti világ"-ban, az egyikükkel (kínainak saccolom) ma az oroszokról beszélgettük ebéd közben; Borisz Jelcin is szóba került, meg hogy Putyin állítólag megcsalta a feleségét vmi manökennel. "Könnyű neki, jóképű srác?" ha ha ha :-D
Már első nap levettem, hogy nem olyan fergeteges a hangulat a fenti szinten, úgyhogy lehet, hogy inkább krumpli maradok. :-D Meglátjuk, hogy jól teljesítek-e, és maradhatok-e a csapatban.
A könyvtár épülete egy igazi Fortress: mindenhová csak belépőkártyával lehet eljutni, a lépcső pedig csak vészhelyzetben használható. A két lift különbözőképpen van számozva, nehogy valaki elsőre odataláljon az íróasztalához.. ;-))) Az azonosítómat baromi gyorsan elkészítették. Én nem értem, hogy a korszerű hp-nél annó mi tartott hetekig (?) --- itt saját kis kártyanyomtató rendszerük van, amit egy Win95 alatt futó géphez csatlakoztatnak, plusz egy kis Canon fényképező is gyorsítja az úgymenetet, rendszerre kapcsolva. 5 percen belül kezemben volt a kártya, amit egyébként a biztonsági szolgálat készített el. Na ők aztán tényleg "lent" vannak! De milyen teknikásak...! :-D

Ez egy nagyon kafkai hangulatú nap volt. x-) Nyomulok is a MEK-re, egy kis Kafkát olvasni!