a Föld Órája folytatódik

Persze csak az én olvasatomban ám. :-)))
Ma 16 óra 35 perckor "kiment" az áram a munkahelyemen. Ez azért a föld alatti szinten dolgozva nem annyira vicces, éspedig azért nem, mert a lift nyilván nem működik, a lépcsőházat pedig csak vészhelyzetben lehet használni, vagy olyan személy társaságában, aki valahogy mindkét oldalról tudja nyitni az ajtót, mert nyilván ez valami privilégium. Mennyire béna, hogy nem lehet lépcsőn közlekedni?! Brit tudósok kimutatták a liftek embelekre gyakorolt zsírosító hatását, pont az ozik nem olvastak róla?! Továbbá hátrányosan érintődik a szociális élet: nem lehet együtt lépcsőzni és titkos megbeszéléseket folytatni. Egyébként kicsit azért odatapadt a bamba vigyor, mert ez a "kívánságom" is teljesült: végre lépcsőzhettem -- a tartalékvilágítás kigyulladása után első körben mindjárt 3 szintet! :-D Persze a helyiek nem nagyon örültek a Lehetőségnek, de én szinte repestem az örömtől a többórás fenékmeresztés után... :-D
Azt történt amúgy, hogy az egész CBD-ben áramkimaradás volt, itt írják is az újságban, hogy kábé 70ezer embert érint/ett. Azt is írják, hogy 100 közlekedési lámpa nem működött. Képzeljétek el Budapest belvárosát egy ilyen helyzetben... Megvan? Akkor most elmondom, mi volt itt ma. Több 10 éves gyalogos-tapasztalatomat magam mögött hagyva úgy döntöttem, hogy nem reckírozok: a Nyújorkozás szóba sem jöhet, mert hiába volt "zebra" (csík nélküli gyalogátkelés), senki sem állt meg a 6 sávos úton! Teljesen megrendült a bizalmam az ausztrál autósokban. Sajnos úgy tűnik, teljesen autósokra tervezték ezt az országot... :=/ A Wynyard állomásig 15 percet kellett volna sétálnom, de inkább a komp felé vettem az irányt, és áthajókáztam az öböl északi partjára, aztán fél óra séta hegynek fel. Legalább a napi sport is megvan. :-) Plusz tutira nem kellett kivárnom a valószínűleg nagyon hosszú sorokat a buszmegállókban. Mert hogy itt szép libasorban állnak ám az emberek a buszra várva, és nem öklelik fel egymást, akkor sem, ha már 10 perce várakoznak...