Eddig is voltak fogalmak, koordináták és tények a zsebünkben, na de mennyire más az elmélet és a gyakorlat: amire a victoriai utunk végére és egyben a kompkikötőhöz értünk Melbourne-ben, az óra már 2300 megtett km-t mutatott. Ennyit tekertünk bele dec.21. és jan.1. között, 14 nap alatt. Az utolsó étápot, a Nagy óceáni útról letérve a szárazföld belsejében, mindenféle alsóbbrendű úton tettük meg, vakon megbízva Marikában, az utoljára másfél éve frissített szoftverű navigációs barátnőkben. Mi bizonyos dolgokat (navigáció) azért nem bízunk teljesen a véletlenre, ezen esetben Marika kiszámíthatatlan hangulat-ingadozásaira, hanem készülünk: térképpel. Na de "cut the shit", azaz a lényegre térve: 3 és fél órával a komp indulása előtt, 1600kor már a kikötőben tébláboltunk! Büszkék vagytok-e ránk, kedves barátaink és családunk? :D A papír szerint az indulás előtt x-sok idővel nyitottak a kapuk, és nem tudtuk, hogy laza ozikra (uccsó percben érkezés, mint a cremorne-i moziba) vagy sorbanállós rettenetre készüljük. Inkább az utóbbira gyúrtunk, úh szépen leparkíroztuk az autónkat a legközelebbi parkolóhelyre, és elmentünk borozni. Ettünk desszeret is, csak hogy felcsigázzam az érdeklődéseteket... ;)
Megszületett az újév első nótája is - még útközben:
"Fázni fog a lábad
Hol a gatyaszárad?"
:D
1715-kor már a sorban álltunk (nem bírtuk tovább idegekkel :)), és röpke egy órányi körbe-körbe keringés (+ 2 sziget közi autóelenőrzés - aztán fegyver, robbanószer van-e a kocsiban? ...) után 1818-kor felnyomultunk a komp-rámpán (ez egy kiváló szó! :D), és a hajó 6. szintjén parkoltunk le.
1925-kor oldották el a köteleket és kezdtük meg a 450 km-es vízi utunkat a Spirit of Tasmania I-gyel. Nem kis félelemmel. Én tengeri beteg vagyok ugyanis, és többször is kristály tisztán beugrott a legutóbbi, "durvá"-ra sikerült, Nagy-korallzátonyos hajókázásunk, ami csandimorandival végződött... :/ Nyilván ezúttal is el kezdtük kapkodni a gyömbértablettákat, és úgy tűnik, működött, mert az egész úton kiválóan viselkedett a gyomrunk. Tudtunk egy nagyot vacsorázni, aludni (!) és még reggeliztünk is egyet, mielőtt kikötöttünk Devonportban. Hogy szerencsénk volt-e vagy csak általában ilyen az út? Egyrészt töksima volt a víz, majdnem végig, amíg ébren voltunk, másrészt vki, akivel Taziban találkoztunk, azt mondta nekünk, hogy általában eseménymentes a kompút. Hát jó. Legyen máskor is szerencsénk! :D A komp egyébként 1600 utast bír szállítani, és 6 szinten pakolják meg járművekkel. Lehet kabinokat bérelni, ill. "ocean view recliner"-t is, ami egy hátradönthetős fotelszerűség. Hát nagylelkű vagyok, hogy fotelnek nevezem, de valamivel szélesebb és kényelmesebb, mint egy repcsis ülés, sőt, még lábtartója is van, ami igazából használhatatlan. Mi egy ilyenre neveztünk be, a jegyünk ablek mellé szólt, egy páros, és menetiránynak háttal ültünk (ebben a szekcióban mindenki), mert a hajó leghátuljában helyezték el. Volt olvasólámpa, és kaptunk kispárnát, takarót. Reggel 6 előtt ébresztett a hangosbemondó, elcsíptük a napfelkeltét, majd megláttuk Tasmánia partjait és szikláit -- baj nélkül végigutaztunk a tengeri autópályán!
A kompból való kijutással nem sok szerencsénk volt, valahogy úgy alakult, hogy a mi autónk állt a sor végén... Lehet, hogy csak túl álmosak voltunk reggel 7-kor? :) Mindenesetre a "beléptetés"-kor újabb autóellenőrzés és "bevallás" (van-e nálunk ez+az), az összes friss gyümölcsöt és zöldséget kidobtuk már Melbourne-ben, de maradt még 1 csomag (egy kilós!) szotyi, amit nem volt szívünk, és milyen jól tettük! Kiderült, hogy az nem minősül "mag"-nak, úgyhogy megtarthattuk...és milyen jól jött később!!! (lélekben velünk voltatok minden egyes szotyizáskor ;))
<- és ilyen a kora reggeli mosolyunk, ha még valaki sose látott volna ilyet tőlünk ;)
a devonporti világítóroronnyal tejáztunk és szotyiztunk egyet ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése