kalandra fül! (olvasmányok)

Amióta eljöttünk Tasmániából, elolvastam két, nagyon szép és tanulságos könyvet. 
Az egyiket a "jézuskától" kaptam, azaz Bélustól: "Into the Wild" (Út a vadonba) Jon Krakauertől. Aki látta a filmet (2008-ban jött ki), annak egyből az az érzése támadhat, hogy ez egy elhibázott karácsonyi ajándék volt. Az első oldalak olvasásakor én is ezt gondoltam, hiszen nem volt kérdéses, hogy nagyon "szenvedős" lesz a sztori, és túlságosan is beleélem magam. Megtörtént eseményeket nyomoz és elemez, nagyon sok és sokféle érzelmet mutat be, szóval, nem könnyű olvasmány. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi minden történhet/ik az emberrel, ha elindul Az Úton (legyen az kis vagy nagy kaland), mennyire fontos, hogy hogyan/honnan tudakozódunk, milyen emberekkel találkozunk. Nem elég, ha valaki karizmatikus egyéniség, szerencse is kell.
Amikor a kezembe fogtam a könyvet, rögtön ismerősnek tűnt a borító és a cím is. De hol láthattam én ezt korábban? Hamar leesett, hogy az Eddie Vedder-albumhoz van valami köze. Mint megtudtam, a rendező, Sean Penn, EV-t kérte fel a filmzene megalkotására, ami annyira jól sikerült, hogy Golden Globe-díjat is kapott a legjobb betétdalért ("Guaranteed"). Élőben még szívszaggatóbb hallgatni... Aztán rájöttem, hogy a szerző is ismerős, hiszen egyszer láttam vele egy doku filmet (amitől leesett az állam), és mellesleg az "Into Thin Air" c. könyvét meg akartam venni Bé-nek. Na, az egy másik, érdekes történet...
Az Út a vadonba nagyon elgondolkodtató történet, és csak egy tanács: nem szabad letenni, végig kell olvasni, hogy teljes legyen a kép. ;)

Miközben én Alaszkában kalandoztam és Ámériká más részeit barangoltam be Alex-Chrisszel, Bélus is olvasta az ő ajándék-könyvét, a "Crossing the Ditch"-t James Castrission élménybeszámolóját arról a 2 hónapról, amikor egy kis kajakkal (Lot41) áteveztek Tasmán-tengeren Forsterből (AU) New Plymounthba (Nz). Párhuzamosan pörgettük az oldalakat, és beszéltük meg az "olvasói hozzáállás"-t a két homlokegyenesen más kalandhoz. 
Mindkettő embertpróbáló kalandtúra, és homlokegyenesen más karaktereket/stratégiákat mutat be. Az én könyvem egy tragikus kimenetelű dráma (spontaneitás, free spirit, a természet szabaddá tesz stb.), Bélus könyve egy alaposan megtervezett "project" beszámolója (háttérben infó kutatás és folyamatos információ-áramlás, technológia stb.), amit éppen tegnap olvastam ki: hatalmas élmény volt! Nagyon ajánlom mindnekinek, aki szereti a kalandokat (szikla/hegymászás, vízi sportok) és szeret tervezgetni. Projekt menedzsment iránt érdeklődőknek kötelező irodalom, mint ahogyan a Shackleton-modell is. :)

Éppen azidőtájt, amikor a srácok a tengeren küzdöttek, mi a Szidnejbe költözésünket terveztük, úgyhogy kicsit késve értesültünk az eseményekről (pár év késés, mi az :D). Először a Climb Fitben láttam kitéve a könyvet (ez a mászóklub, ahová szoktunk járni), és minden egyes alkalommal elolvastam a címét, ill. próbáltam kitalálni, hogy vajon miről is szólhat. Valami evezős izé, de hogy kerül a mászóklubba? Mint kiderült, a mászóklub is szponzorálta a srácokat! :)
Aztán karácsony előtt a könyvesboltban gyorsan beleugrott a kosaramba a könyv. Kár, hogy csak angolul elérhető...

Sajnos, magyarul csak említés szintjén találtam internetes infót, úgyhogy marad az itteni web oldal angolul, videókkal: Crossing the Ditch. Kellemes kalandozást! :D