Most elmegyünk a strandra, de ti ne menjetek sehová, mert aztán jövök vissza a történet folytatásával! ;)
Vissza is jöttünk, és vissza a témához. A késői hazaérkezést követően másnap reggel korán reggel rokkant a rigó. Beneveztük magunkat egy sznorkelezésre, a taxis-félére, miután "szerzett" nekünk helyet vmelyik hajóra. Ugyan speedboattal (sokszemélyes motorcsónak) volt a menet, de gondoltam, egye fene, ha az előző napit túléltem, ezt is bírni fogom. Mindent a vágyott fehér homokért és búvárkodásért...! Hiszen még a búvárszemüvegünket és a pipákat is hoztuk magunkkal -- de minek :( -- elmosott bennünket egy nagy vihar. Még fel sem pörögtek a motorok, amikor rohanvást menedék és tető után néztünk, majd vártunk és vártunk.... A vihar -balszerencsénkre- nem csitult, úgyhogy rövidesen ismét a hotelban találtuk magunkat. Áhhhh... micsoda időpocsékolás... Semmi izgalom nem jutott arra a napra, élvezetből is kevés: thai ebéd, kis fürdés a medencében és esti levezető séta a parton homokvár-csodálattal, banános palacsintával, lucky balloon-nal. Amúgy Thaiföldön minden "lucky", azaz minden szerencsét hoz: a virág, a lánghajtásos papírballon stb. És mindent rádtukmálnak -- vegyél, vegyél, vegyél. Nem lehet ám este zavartalanul romantikázni a parton... Ez a rámenős, túristákból élünk mentalitás sose tetszett, itt sem. Pedig ez még csak egy kis ízelítő volt...
Másnapra strandolást és a Big Buddhához látogatást terveztük, de mindez érdeklődés hiányában elmaradt, ugyanis éjjel és délelőtt sürgősebb dolgunk akadt: Bélus bekapott valamit, amitől nagyon belázasodott, plusz az egyéb, trópusi kísérőtünetek is jelentkeztek (heveny hányás, hasmenés)... :-/ 3 esélyes indult a "mitől" versenyben: pad thai ebédre, beivás a medencevízből vagy az esti palacsinta. Nekem szerencsére a keleti kaját jobban bírja a gyomrom, úgyhogy nővérkévé avanzsáltam, hidegvizes borogattam, majd másnap gyógyszert szereztem be. Itt írtuk fel a Listánkra a 2. pontot: Mindig legyen nálad antibiotikum és széntabletta!
Nagyon gáz volt a helyzet, mert aznap kellett elhagynunk a szobát és átrepülni Bangkokba. Nyilván aznap nem volt borús az ég, és mintha a hőmérséklet is felment volna, úgyhogy nálunk turbón ment a légkondi. Tanakodtunk, hogyan tudnánk elcsúsztatni az utazást, mivel Bé utazásképtelennek tűnt, de repjegyek a köv. két napra elfogytak(!), és a szállodai szoba is kérdéses volt. Végül mégis a reptéren kötöttünk ki, és próbáltunk nem agyvérzést kapni a napon állva a sorban -- kedves szervezni képtelen thai barátaink ugyanis a reptér bejáratához is felállítottak egy átvilágítós kaput, nehogy véletlenül valami/valaki illetéktelenül jusson be. Szóval álltunk a sorban a tűző napon (áááá!). Bent Béluson és -nál minden csipogott, mert olyan kóma volt, hogy semmit sem pakolt ki, de simán küldték tovább. Ekkor már "nagyon fáj"-t Thaiföldön tartózkodni, pedig a nehezén még nem is voltunk túl.
Bangkokban ismét nagyon okosak voltuk taxis témakörben, és leszállást követően egyből irányba álltunk. Bangkok Charlie oldaláról tájékozódtam már korábban is - lásd tüntetők esete a Bangkoki reptéren 2008 decemberében - most is jött pár hasznos infó. :)
A fővárosban a taxik (és egyéb járgányok) farsangi hangulatot varázsolnak: pl. rózsaszínek, zöld-sárgák, egyik sem fehér vagy szürke. Van abból elég egy átlagos utcában! Mi is egy ilyen rózsaszínűvel robogtunk be a városba, és még szerencse, hogy a taxis ajánlatát elfogadtuk, és nem ment a taxióra, mert a kb. egy órás menet helyett több, mint 2 órát kornyadoztunk a taxiban. Tipikus pesti dugó, amikor esik az eső (mert nyilván itt is zuhogott, mintha csak követett volna bennünket)! :-/
Aznapra ennyi elég is volt a "kalandok"-ból: fürdőszobai kalandozás, taxizás, repülés, taxizás, kidőlés egy új szobában. Azért a 29. emeleti látvány magáért beszélt! :)
Egy halovány mosoly az arcra, és aztán csak pihenni, pihenni, pihenni... Ez volt minden vágyunk.
Vissza is jöttünk, és vissza a témához. A késői hazaérkezést követően másnap reggel korán reggel rokkant a rigó. Beneveztük magunkat egy sznorkelezésre, a taxis-félére, miután "szerzett" nekünk helyet vmelyik hajóra. Ugyan speedboattal (sokszemélyes motorcsónak) volt a menet, de gondoltam, egye fene, ha az előző napit túléltem, ezt is bírni fogom. Mindent a vágyott fehér homokért és búvárkodásért...! Hiszen még a búvárszemüvegünket és a pipákat is hoztuk magunkkal -- de minek :( -- elmosott bennünket egy nagy vihar. Még fel sem pörögtek a motorok, amikor rohanvást menedék és tető után néztünk, majd vártunk és vártunk.... A vihar -balszerencsénkre- nem csitult, úgyhogy rövidesen ismét a hotelban találtuk magunkat. Áhhhh... micsoda időpocsékolás... Semmi izgalom nem jutott arra a napra, élvezetből is kevés: thai ebéd, kis fürdés a medencében és esti levezető séta a parton homokvár-csodálattal, banános palacsintával, lucky balloon-nal. Amúgy Thaiföldön minden "lucky", azaz minden szerencsét hoz: a virág, a lánghajtásos papírballon stb. És mindent rádtukmálnak -- vegyél, vegyél, vegyél. Nem lehet ám este zavartalanul romantikázni a parton... Ez a rámenős, túristákból élünk mentalitás sose tetszett, itt sem. Pedig ez még csak egy kis ízelítő volt...Másnapra strandolást és a Big Buddhához látogatást terveztük, de mindez érdeklődés hiányában elmaradt, ugyanis éjjel és délelőtt sürgősebb dolgunk akadt: Bélus bekapott valamit, amitől nagyon belázasodott, plusz az egyéb, trópusi kísérőtünetek is jelentkeztek (heveny hányás, hasmenés)... :-/ 3 esélyes indult a "mitől" versenyben: pad thai ebédre, beivás a medencevízből vagy az esti palacsinta. Nekem szerencsére a keleti kaját jobban bírja a gyomrom, úgyhogy nővérkévé avanzsáltam, hidegvizes borogattam, majd másnap gyógyszert szereztem be. Itt írtuk fel a Listánkra a 2. pontot: Mindig legyen nálad antibiotikum és széntabletta!
Nagyon gáz volt a helyzet, mert aznap kellett elhagynunk a szobát és átrepülni Bangkokba. Nyilván aznap nem volt borús az ég, és mintha a hőmérséklet is felment volna, úgyhogy nálunk turbón ment a légkondi. Tanakodtunk, hogyan tudnánk elcsúsztatni az utazást, mivel Bé utazásképtelennek tűnt, de repjegyek a köv. két napra elfogytak(!), és a szállodai szoba is kérdéses volt. Végül mégis a reptéren kötöttünk ki, és próbáltunk nem agyvérzést kapni a napon állva a sorban -- kedves szervezni képtelen thai barátaink ugyanis a reptér bejáratához is felállítottak egy átvilágítós kaput, nehogy véletlenül valami/valaki illetéktelenül jusson be. Szóval álltunk a sorban a tűző napon (áááá!). Bent Béluson és -nál minden csipogott, mert olyan kóma volt, hogy semmit sem pakolt ki, de simán küldték tovább. Ekkor már "nagyon fáj"-t Thaiföldön tartózkodni, pedig a nehezén még nem is voltunk túl.
Bangkokban ismét nagyon okosak voltuk taxis témakörben, és leszállást követően egyből irányba álltunk. Bangkok Charlie oldaláról tájékozódtam már korábban is - lásd tüntetők esete a Bangkoki reptéren 2008 decemberében - most is jött pár hasznos infó. :)
A fővárosban a taxik (és egyéb járgányok) farsangi hangulatot varázsolnak: pl. rózsaszínek, zöld-sárgák, egyik sem fehér vagy szürke. Van abból elég egy átlagos utcában! Mi is egy ilyen rózsaszínűvel robogtunk be a városba, és még szerencse, hogy a taxis ajánlatát elfogadtuk, és nem ment a taxióra, mert a kb. egy órás menet helyett több, mint 2 órát kornyadoztunk a taxiban. Tipikus pesti dugó, amikor esik az eső (mert nyilván itt is zuhogott, mintha csak követett volna bennünket)! :-/
Aznapra ennyi elég is volt a "kalandok"-ból: fürdőszobai kalandozás, taxizás, repülés, taxizás, kidőlés egy új szobában. Azért a 29. emeleti látvány magáért beszélt! :)
Egy halovány mosoly az arcra, és aztán csak pihenni, pihenni, pihenni... Ez volt minden vágyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése