Húsvét vasárnapja. Főtt tojás, sonka, tósztkenyér. Talán már évek óta nem volt részünk a hagyományos menüben, és a jó kis, otthoni torma most is hiányzott...
A kemping nappali fénynél még barátságosabb volt, mint esti érkezésünkkor. A Rapaki Str 16 egy szuper kis kempingnek ad otthont, családias udvar, amit még a guglitérképen is meg lehet tekinteni: itt. Amennyiben a "street view"-ra (utcanézet?) kattintasz, remélhetőleg máris láthatod a zöld gyepet, a kis épületet, ami egyben egy nyitott konyha (könyvespolccal és mosógéppel), illetve számkóddal működő fürdő. Mi a nagy busz helyén parkoltunk, és élveztük a csendet meg a békés környezetet kutyákkal és kevés forgalommal. Este és reggel is dumpoltunk, majd kitaláltuk, hogy kicsit megnézzük a falu környékét. Ez pedig a következő "sarkot" jelentette, mivel ott láttuk meg a lejárót a beachre. Egyik kedvenc táblám :) mutatja a terepviszonyokat: "4wd only - dead slow" -- szabad fordításban: behajtás csak 4-kerékmeghajtású járművel és kurvalassan. Már bocsánat a szóhasnálatért, de valami erős jelzőt kellett használni itt annak érzékeltetésére, hogy nem véletlenül rakták ám ki azt a táblát...! Alig sétáltunk száz métert, egy feltűnően jól öltözött krapek jött velünk szembe, és kérdezősködött, hogy helyiek vagyunk-e. Jaaaa, nem. Az történt ugyanis, hogy véletlenül belehajtott a kis patakba, és bele is ragadt... Pffff. Tanulság: minifurgonnal Y-ozni úgy kell, hogy az ember tartsa az irányt. :) Traktorral/on érkezett a segítség, nem is volt kérdés, hogy a kis öregek pillanatok alatt kiszabadulnak, és folytathatják útjukat...
Itt is találkoztunk érdekes útviszonyokkal -- lásd a botokkal kijelölt útszakaszt. :)
Mivel idővel meglehetősen jól álltunk (a kiváló időgazdálkodás eredményeképpen), a "nyugatra, nagy ívben" útvonal mellett döntöttünk: a 45. számú főúton, a Surf Roadon kerültük körbe a Mt Taranaki vagy másnéven: Mt Egmont nevű hegyet, amit egyébként a Fujit helyettesítendő, használták filmforgatási helyszínként a "Az utolsó szamuráj" c. filmben (Tom Cruise főszereplésével). Térkép. Ez az a környék, ahol egy napon belül több nagyszerű kalandja is lehet az embernek, amennyiben reggel kimegy szörfölni a strandra és délután egy jó kis hegyi sétával fejezi be a napot. ;)
Nagyon izgatott voltam, miközben a szörfös úton egyre északabbra tartottunk; annyira vágytam arra, hogy megtekintsem A Hegyet, szinte szomjaztam a látványát. Miután néhány nappal korábban a viharban esélyünk sem volt a Ruapehu és társai megpillantására, itt megmekkentem volna, ha nem látom a csúcsot... Koradélutánig egyfolytában felhős volt az ég, majd egyszer csak előbújt a hegy lába, kicsivel később a derekát mutogatta, majd újabb felhősávok, de akkor már tudtam, merre tartanak, és hogy a felhők közötti többkilométeres "rések" hamarosan előcsalják a hósipkát...!!! :-D
Vízpart vagy hegyek. Nem tudnék választani. Mindkettőt meg-kell-látni, mindkettőt meg-kell-tapasztalni. Lehetőleg minél közelebbről. Nem csoda, hogy a világon sok millió lakost/utazót/vándort/ kalandort vonzanak magukhoz... :)
Egyik nagy kedvencem az Egmonti világítótorony, amely fél szemét a tengeren és a hajósokon tartja, a másikkal pedig a heggyel szemez. Azt hiszem, itt éreztem magam a legjobban: kényelmes kempingszékemen ülve hallgattam a tengert, és miközben kanalaztam az ebédemet, a hetyke, hósipkás Taranaki "előtt" álló, fehér zoknis világítótornyot figyeltem.
Asszem, még egy darabig ez a kép marad a blogon.. ;)
New Plymouth után a hegy felé utaztunk tovább, aznap délután North Egmontba akartunk eljutni, és lehetőség szerint ott is éjszakázni. A hegy ekkorra már teljes méretében megmutatkozott, a Befogadást egy kicsike felhőcske sem zavarta. :-) Ismét nagyon nagy szerencsénk volt! :-) Gyorsan el is indultunk megismerni a környezetet. A túrista iroda éppen bezárt (mindenhová záráskor érkezünk??), csak a kicsi előtere volt nyitva, ami "melegedő"-ként (fűtés az nem volt ám :) szolgált, továbbá mindenféle hasznos infókat tűztek és írtak ki a faliújságra: pl. időjárásjelentés, túristatérkép.... Volt ott egy füzet is, amibe a túrára indulók beírhatták úticéljukat (csúcstámadás vagy egyéb túraösvények), nevüket, legközelebbi ismerősük elérhetőségét. Nagyon hasznos találmány!!!
Naplemente előtt érkeztünk meg, így jutott időnk egy sétára is. Elindultunk a faillatú, nemrégiben (?) ácsolt rámpákon felfelé és tovább, fel a túraösvény első szakaszán. Találkoztunk egy csapat fiatallal, akikkel kicsit el is beszélgettünk. A kép címe: "a nevető harmadik". Ez a srác, a szörfös, említette, hogy már negyedszer jött el ide, és ezelőtt még sosem látta a hegyet. Ebből következtettünk arra, hogy mázlimüzlik vagyunk az időjárással.. :o)
A nemrég elkészült parkoló egyik sarkában ütöttünk tanyát, kiélveztük a naplemente utolsó sugarait, vacsoráztunk, és jól befűtöttünk. Hűvös éjszakára számítottunk.
A nap párbeszéde-díj várományosa:
"-és, mi készül? -timcsó-féle paradicsomos-tonhalas tészta. -és miért? -mert tizenkettedike van, azért! ... lejárt a birka szavatossága..."
muhhhaha :-D
A tengerparttól a Hegyig vezető Út képekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése