Tudom, tudom, még mindig lógunk az utolsó 2 nap nyúlzélandos élményeivel, sőt még a lakókocsival is, de ...
Ma volt az utolsó napom, és erről/közben igen sok minden eszembe jutott. Például hogy milyen rövid ideig dolgoztam ebben a projektben - keményen 4,5 hetet, plusz elmentem 2 hét szabira - pfff... :) Elvileg "végig" maradtam volna (jún. közepe), de közben kiderült, hogy egyrészt a "krumplis" projekt tovább fog tartani, illetve nekem korábban kell kezdenem a "csipszes" melót. Ciki. Utálok magyarázkodni.
Az utóbbi két hétben már elég jól alakultak a dolgok: belejöttem a melóba + 3 kollégámmal is igen jó viszonyba kerültem, az egyikkel annyira, hogy ma még meglepetés-pakkot is kaptam tőle: egy gyönyörű és illatos teacsomagot! Őt csak 2 hete ismerem, mert akkor költözött le hozzánk a "pincébe", majd a következő napon behozott pár mini hangfalat és mélynyomót, amire már csak rá kellett csatlakoznunk az iPodunkkal. Meg nem tudom számolni, hányféle albumot hallgattunk meg az INXS-től elkezdve (amitől már kiütést kaptam) a Beastie Boyson keresztül a Buena Vista Social Clubig...
Az első munkám/munkahelyem AU-ban!
Hát mégis sikerült az áttörés! Igaz, hogy krumplinyomóval, de SIKERÜLT... :-DDDD
A mindennapok úgy zajlottak, hogy minden reggel nyomultam a buszmegállóba, ahol többnyire szép sorban kacskaringóztak az embelek a busz(ok)ra várva. Általában fél óra volt az utam ajtótól ajtóig sétával és liftezéssel, de volt egy olyan pénteki napom, amikor kábé fél órát ácsorogtam a nem légkondícionált, levegőtlen, tömött buszon a dugóban... Na, kinek ismerős a szitu? x-) A buszozás után mindig a dombonfelnyomulás következett, a könyvtárt sikerült a város egyik dombjára építeni :), aminek nagyon örültem: legalább megvolt a reggeli torna - ha ha... ) 9 előtt a belvárosi, irodába járó dolgozók száma mintha megtöbbszöröződne, szinte küzdeni kell a "jó helyek"-ért a zebránál, aztán végig a járdán egészen a célállomásig. Igazi Tömeg! Minden nap a Sziget Fesztiválon éreztem magam... Na, kinek hiányzik? :-D Amit megfigyeltem már korábban is: a tömeg fekete-szürke-fehér, mert ez az általános irodai viselet, továbbá sokan szeretnek futócipőt vagy strandpapucsot viselni a csinos lábbeli helyett: öltönyhöz/kosztümöz! És nyilván az elmaradhatatlan kiegészítő: a reggeli "tékáváj" kávé műanyag pohárban.
Tipik ozi csaj ma reggel, 15 fokban: strandpapucs, lenge nyári ruha, széles mosoly. Míg én: térdzokni, garbó, széles mosoly. Na, mi a különbség? :-D
Este, az "irodai munkaidő" végefelé (fél 6 után) a szerencsétlen melósok -a krumplik is, ha rosszul időzítenek- ugyanazt játsszák végig, mint reggel: sodródás a tömeggel, ezúttal dombon lefelé, nagyobb svunggal (nyújorkozás és/vagy zöld bevárása az összes kereszteződésben, 4-5), hogy aztán megpillantsák a buszpályaudvarnál az ált. kimondhatatlanul hosszú sort, aminek meg kell keresni a végét. Egyszer-többször álltam már 5-6 busznyi hosszú sorban, ami szerencsére gyorsan fogyott, hiszen a pályaudvaron "állomásozik" egy igazi profi: maga a "parasztelosztó"! Amolyan forgalomirányító, aki tereli az utasokat és a buszokat, így minden pörög. Szóval, nem lehet untakozni! :-D
Jövő héttől más irányt veszek: és amikor lehet, újra együtt járunk dolgozni Bélussal. "Mint a régi, szép időkben..." :-D
Ma volt az utolsó napom, és erről/közben igen sok minden eszembe jutott. Például hogy milyen rövid ideig dolgoztam ebben a projektben - keményen 4,5 hetet, plusz elmentem 2 hét szabira - pfff... :) Elvileg "végig" maradtam volna (jún. közepe), de közben kiderült, hogy egyrészt a "krumplis" projekt tovább fog tartani, illetve nekem korábban kell kezdenem a "csipszes" melót. Ciki. Utálok magyarázkodni.Az utóbbi két hétben már elég jól alakultak a dolgok: belejöttem a melóba + 3 kollégámmal is igen jó viszonyba kerültem, az egyikkel annyira, hogy ma még meglepetés-pakkot is kaptam tőle: egy gyönyörű és illatos teacsomagot! Őt csak 2 hete ismerem, mert akkor költözött le hozzánk a "pincébe", majd a következő napon behozott pár mini hangfalat és mélynyomót, amire már csak rá kellett csatlakoznunk az iPodunkkal. Meg nem tudom számolni, hányféle albumot hallgattunk meg az INXS-től elkezdve (amitől már kiütést kaptam) a Beastie Boyson keresztül a Buena Vista Social Clubig...
Az első munkám/munkahelyem AU-ban!
Hát mégis sikerült az áttörés! Igaz, hogy krumplinyomóval, de SIKERÜLT... :-DDDD
A mindennapok úgy zajlottak, hogy minden reggel nyomultam a buszmegállóba, ahol többnyire szép sorban kacskaringóztak az embelek a busz(ok)ra várva. Általában fél óra volt az utam ajtótól ajtóig sétával és liftezéssel, de volt egy olyan pénteki napom, amikor kábé fél órát ácsorogtam a nem légkondícionált, levegőtlen, tömött buszon a dugóban... Na, kinek ismerős a szitu? x-) A buszozás után mindig a dombonfelnyomulás következett, a könyvtárt sikerült a város egyik dombjára építeni :), aminek nagyon örültem: legalább megvolt a reggeli torna - ha ha... ) 9 előtt a belvárosi, irodába járó dolgozók száma mintha megtöbbszöröződne, szinte küzdeni kell a "jó helyek"-ért a zebránál, aztán végig a járdán egészen a célállomásig. Igazi Tömeg! Minden nap a Sziget Fesztiválon éreztem magam... Na, kinek hiányzik? :-D Amit megfigyeltem már korábban is: a tömeg fekete-szürke-fehér, mert ez az általános irodai viselet, továbbá sokan szeretnek futócipőt vagy strandpapucsot viselni a csinos lábbeli helyett: öltönyhöz/kosztümöz! És nyilván az elmaradhatatlan kiegészítő: a reggeli "tékáváj" kávé műanyag pohárban.
Tipik ozi csaj ma reggel, 15 fokban: strandpapucs, lenge nyári ruha, széles mosoly. Míg én: térdzokni, garbó, széles mosoly. Na, mi a különbség? :-D
Este, az "irodai munkaidő" végefelé (fél 6 után) a szerencsétlen melósok -a krumplik is, ha rosszul időzítenek- ugyanazt játsszák végig, mint reggel: sodródás a tömeggel, ezúttal dombon lefelé, nagyobb svunggal (nyújorkozás és/vagy zöld bevárása az összes kereszteződésben, 4-5), hogy aztán megpillantsák a buszpályaudvarnál az ált. kimondhatatlanul hosszú sort, aminek meg kell keresni a végét. Egyszer-többször álltam már 5-6 busznyi hosszú sorban, ami szerencsére gyorsan fogyott, hiszen a pályaudvaron "állomásozik" egy igazi profi: maga a "parasztelosztó"! Amolyan forgalomirányító, aki tereli az utasokat és a buszokat, így minden pörög. Szóval, nem lehet untakozni! :-D
Jövő héttől más irányt veszek: és amikor lehet, újra együtt járunk dolgozni Bélussal. "Mint a régi, szép időkben..." :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése