Két, napos-kirándulós hétvége van mögöttünk -- igyekszünk kihasználni a valószínűleg utolsó, melegebb napokat mielőtt beköszönt a hidegebb évszak...
Ez itt az elmaradt beszámoló a húsvéti hétvége kirándulós feléről.
A hétvége úgy jött ki, hogy végülis sikerült megúsznunk az esőt, így mindhárom napot a szabadban tudtuk tölteni Tomival, Szilvivel és a gyerkőcökkel.
Szombaton egész napos kirándulásra mentünk, az irány Walhalla és a Baw Baw Nemzeti Park sziklái voltak (Mushroom rocks). Az előbbiről csak azt tudtuk, hogy egy pirinyó, alvó város, a másodikról pedig, hogy ha esik, akkor nem lesz mászóka.
Walhalla
- egykor Ausztrália leggazdagabb városaként tartották számon, miután 1863-ban aranyat találtak ezen a területen. Mi körülbelül 2 órát kocsikáztunk kelet felé, az út végén nem kevés hajtűkanyarral, mire elértük ezt a gyönyörű környéket. Természetesen megint Európa-fílingünk volt (talán Rax?), és baromira örültünk, hogy nem esik az eső. :) Nehéz elképzelni, hogy nézhetett ki a városka, mikor még 4-5 ezren lakták -- egy kis segítség :) Mára elnéptelenedett, összesen 20 fős lakosú kis település. Annyira érintetlen, hogy csak a 20. sz. végén csatlakozott rá az elektromos hálózatra - írja az útikönyv; "és akkor hogy bányásztak?" - kérdezi Bé.
Beneveztünk egy bányalátogatásra (nekem ez volt életem első "útja"), hogy megtapasztaljuk a "lenti levegőt", és meghallgassuk a hellyel, helységgel kapcsolatos történeteket. Minket a fő bányajáratba kísért be a vezetőnk , mi meg csak hüledeztünk, hogy milyen hihetetetlenül nyomorúságos körülmények között folyt a bányászat itt. Nekünk, mezei látogatóknak, kötelező volt a kobak, de az annó ott dolgozók csak egy egyszerű sapkát viseltek, plusz bajuszt, mert azt gondolták, hogy az megvédi őket a por belélegzésétől... Órabérben, pihenő nélkül dolgoztak napi 8 órát (egy vasruddal és kalapáccsal bontották a sziklát, és sajnos sokszor egymást is :-/); megdöbbentő, hogy milyen magas volt a halálozási arány. A bányalovak lent, a föld alatt pusztultak el, ha egyszer levitték őket föld alatti munkára.
Valaki itt is meggazdagodott: 50 év alatt kb. 13,5 tonna aranyat bányásztak ki a 8,5 km Hosszú Alagút Aranybányában (Long Tunnel Extended Mine).
És ha már itt tartunk, álljunk meg egy szóra! Bányászat Magyarországon -- tudtátok, hogy a sümegi és Tata-kálváriadombi bányaleletek 6ezer évesek?? -- wiki. Ezek után most már muszáj lesz elmenni az Oroszlány bányamúzeumba is...! :D
Walhallában nem is töltötünk túl sok időt: a bánya után beugrottunk a helyi szabadkőműves társaság (!) klubjába, amit éppen akkor nyitottak ki. Döbbenettel teli csodálkozással néztünk körül, mert nem is tudtuk, hogy a nyilvánosság előtt is mutatkoznak (fényképek, oklevelek, használati eszközök kiállítása, gyülekező hely). :0 Kicsit beszélgettünk az egyik mesterrel, de természetesen csak felületes társalgás volt ez, hiszen konkrét kérdésekre nem adhatott választ. (Bé, mit is kérdeztél tőle pontosan?)
Baw Baw Nemzeti Park/Mt Erica
Utunkat tovább folytattuk az Ausztrál Alpokban. Februárban az AU Alpok keleti felét látogattuk meg (Kosciuszko NP), ezúttal pedig a nyugati oldalon hatoltunk be a dzsungelbe! :) Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, a parkban olyan 14 fok lehet, nem sokkal kevesebb, mint amit mi fogtunk ki húsvét szombaton. Már az útról láttuk, eléggé messziről, hogy a hegy egy nagy fehér felhőbe burkolózott, és csak találgattuk, hogy mi fogad bennünket, mire felérünk... Nagy esők után voltunk, de aznap semmi :), viszont a sziklák eléggé sok mohát növesztettek magukra, növelve ezzel a látványt, és csökkentve a sziklamászás élvezeti értékét. Úgy 1,5 km-t kellett csak gyalogolni felfelé, a mohos sziklák és pálmafaerdő övezte ösvényen. Nem sok túristával találkoztunk, fent viszont valakik szemmel láthatóan sátrat vertek! :) Nemsokára jött is az apa-fia parti, és nagy élvezettel készültek a koraesti főzőcskézésre, beszélgetésre. Kis útbaigazítással is szolgáltak, ennek köszönhetően még tovább mentünk, és egy igazi sziklagomba erdőben találtuk magunkat. Egyik kedvencem a hóember, na és a tojások sem utolsók! :D Mivel majdnem minden sziklatömb tiszta dzsuva volt, és nem volt nálunk mászócsuka, elmaradt a boulderezés. Az amatőr próbálkozások megtekinthetők az albumban. xD
Pedig micsoda gránitkövek ezek...! (majdnem olyan csodálatosak, mint az új-zélandi, déli szigetei sziklák... azokért még egyszer elmegyünk!! :p) Na de sztem még talán ide is visszajutunk -- teljes felszereléssel..!
Ez itt az elmaradt beszámoló a húsvéti hétvége kirándulós feléről.
A hétvége úgy jött ki, hogy végülis sikerült megúsznunk az esőt, így mindhárom napot a szabadban tudtuk tölteni Tomival, Szilvivel és a gyerkőcökkel.
Szombaton egész napos kirándulásra mentünk, az irány Walhalla és a Baw Baw Nemzeti Park sziklái voltak (Mushroom rocks). Az előbbiről csak azt tudtuk, hogy egy pirinyó, alvó város, a másodikról pedig, hogy ha esik, akkor nem lesz mászóka.
Walhalla
- egykor Ausztrália leggazdagabb városaként tartották számon, miután 1863-ban aranyat találtak ezen a területen. Mi körülbelül 2 órát kocsikáztunk kelet felé, az út végén nem kevés hajtűkanyarral, mire elértük ezt a gyönyörű környéket. Természetesen megint Európa-fílingünk volt (talán Rax?), és baromira örültünk, hogy nem esik az eső. :) Nehéz elképzelni, hogy nézhetett ki a városka, mikor még 4-5 ezren lakták -- egy kis segítség :) Mára elnéptelenedett, összesen 20 fős lakosú kis település. Annyira érintetlen, hogy csak a 20. sz. végén csatlakozott rá az elektromos hálózatra - írja az útikönyv; "és akkor hogy bányásztak?" - kérdezi Bé.
Beneveztünk egy bányalátogatásra (nekem ez volt életem első "útja"), hogy megtapasztaljuk a "lenti levegőt", és meghallgassuk a hellyel, helységgel kapcsolatos történeteket. Minket a fő bányajáratba kísért be a vezetőnk , mi meg csak hüledeztünk, hogy milyen hihetetetlenül nyomorúságos körülmények között folyt a bányászat itt. Nekünk, mezei látogatóknak, kötelező volt a kobak, de az annó ott dolgozók csak egy egyszerű sapkát viseltek, plusz bajuszt, mert azt gondolták, hogy az megvédi őket a por belélegzésétől... Órabérben, pihenő nélkül dolgoztak napi 8 órát (egy vasruddal és kalapáccsal bontották a sziklát, és sajnos sokszor egymást is :-/); megdöbbentő, hogy milyen magas volt a halálozási arány. A bányalovak lent, a föld alatt pusztultak el, ha egyszer levitték őket föld alatti munkára.
Valaki itt is meggazdagodott: 50 év alatt kb. 13,5 tonna aranyat bányásztak ki a 8,5 km Hosszú Alagút Aranybányában (Long Tunnel Extended Mine).
És ha már itt tartunk, álljunk meg egy szóra! Bányászat Magyarországon -- tudtátok, hogy a sümegi és Tata-kálváriadombi bányaleletek 6ezer évesek?? -- wiki. Ezek után most már muszáj lesz elmenni az Oroszlány bányamúzeumba is...! :D
Walhallában nem is töltötünk túl sok időt: a bánya után beugrottunk a helyi szabadkőműves társaság (!) klubjába, amit éppen akkor nyitottak ki. Döbbenettel teli csodálkozással néztünk körül, mert nem is tudtuk, hogy a nyilvánosság előtt is mutatkoznak (fényképek, oklevelek, használati eszközök kiállítása, gyülekező hely). :0 Kicsit beszélgettünk az egyik mesterrel, de természetesen csak felületes társalgás volt ez, hiszen konkrét kérdésekre nem adhatott választ. (Bé, mit is kérdeztél tőle pontosan?)
Baw Baw Nemzeti Park/Mt Erica
Utunkat tovább folytattuk az Ausztrál Alpokban. Februárban az AU Alpok keleti felét látogattuk meg (Kosciuszko NP), ezúttal pedig a nyugati oldalon hatoltunk be a dzsungelbe! :) Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, a parkban olyan 14 fok lehet, nem sokkal kevesebb, mint amit mi fogtunk ki húsvét szombaton. Már az útról láttuk, eléggé messziről, hogy a hegy egy nagy fehér felhőbe burkolózott, és csak találgattuk, hogy mi fogad bennünket, mire felérünk... Nagy esők után voltunk, de aznap semmi :), viszont a sziklák eléggé sok mohát növesztettek magukra, növelve ezzel a látványt, és csökkentve a sziklamászás élvezeti értékét. Úgy 1,5 km-t kellett csak gyalogolni felfelé, a mohos sziklák és pálmafaerdő övezte ösvényen. Nem sok túristával találkoztunk, fent viszont valakik szemmel láthatóan sátrat vertek! :) Nemsokára jött is az apa-fia parti, és nagy élvezettel készültek a koraesti főzőcskézésre, beszélgetésre. Kis útbaigazítással is szolgáltak, ennek köszönhetően még tovább mentünk, és egy igazi sziklagomba erdőben találtuk magunkat. Egyik kedvencem a hóember, na és a tojások sem utolsók! :D Mivel majdnem minden sziklatömb tiszta dzsuva volt, és nem volt nálunk mászócsuka, elmaradt a boulderezés. Az amatőr próbálkozások megtekinthetők az albumban. xD
Pedig micsoda gránitkövek ezek...! (majdnem olyan csodálatosak, mint az új-zélandi, déli szigetei sziklák... azokért még egyszer elmegyünk!! :p) Na de sztem még talán ide is visszajutunk -- teljes felszereléssel..!
sziklagomba felhőben
Mászós szempontból:
ez a rész itt Bélusra vár, de én azért idebökök egy használható leírást: Climbs At Mt Erica Rocks
1 megjegyzés:
Én miért nem tudom megnézni a picasa-s képeket hetek óta? Azt mondja, nincs hozzáférésem. Lemaradok minden jó kirándulós képről. :(
Megjegyzés küldése