Mielőtt elkezdődött volna számunkra a fűtési szezon (azaz: ma; minekután nem bírtuk a nappalis 17 fokot), azért még dobtunk egyet: végülis valóban elmentünk kempingezni.
Azért van itt némi nyomaték, mert pénteken nekem aztán már semmi kedvem nem volt a "ki"-mozduláshoz. Meg a pakolás.... Másrészt a kollégákkal nem volt kedvem még, az irodán kívül 3 napot együtt tölteni, gondolván, hogy úgy sem bírnak leakadni a "munka" témakörről, amivel engem világgá lehet üldözni - mostanában... Persze ettől nem kellett volna annyira paráznom, mert hálistennek mindenki szigorúan tartotta magát az irodamentes hétvége gondolatához! :)
Hihetetlen dolog is történt: nem mi értünk a kempingbe utoljára! Pedig a kollégák közül többen fogadtak ránk -- hahaha... :)))) Na de arra szerintem egyik se fogadott, hogy mi a majdnem kész vacsorával érkezünk! Dolgoztunk is vele rendesen pénteken éjszaka lett, mire kihűlt a 2,5 kg marhapörkölt. :D
Szombaton kábé 2 órát autóztunk Bundanoonba, a Gambell's Rest nevű kempingig, amely a Morton Nemzeti Park északi bejárata (Sydney-től délre). Néhány órát elszórakoztunk a sátrak és a konyha-nappali-étkező felállításával, Bélus még egy kis ugrálózkötelezésre is sort kerített. Közben szépen lement a nap és megfőtt a marhapörkölt, amit mindenki nagy lendülettel fogyasztott. :) Borozás és UNO-zás, éjfélkor villanyoltás.
Vasárnap hajnali ébredés, pontosítok: 3ig nem tudtam elaludni, valszeg a marha dolgozott bennem :-/, úgyhogy "megvártam" a napfelkeltét, és visszafeküdtem kumni még egyet. Másnak sem volt kellemes az éjszakája: Bé tőlem nem tudott aludni, Kevinék matraca laposra engedett, így ő egész éjszaka az autóban ülve PSP-vel játszott, Sean meg csak egyszerűen hülyére fagyot, mert nem volt hajlandó belebújni a hálózsákjába... ááááh.... Tettre készen, képességeink tudatában, vártuk a Nagy Kirándulást! :-D Ezt egyébként nem miattunk (Bt.) írtam, mert mi mindenre képesek vagyunk ;), hanem némi cinizmussal a kempingezéshez és túrázáshoz kevésbé szokott, Wii-ujjú és -vádlijú, ázsiai származású barátainkra... :D Ezért is alakult úgy, hogy egy 1,5 órás, szintben erősen hullámzó körre mentünk a Fairy Bowel-vízeséshez.
Hát a lépcsők nagyon bejöttek! Legalább nekünk, úgyhogy egy kis pihi után, mi, a stramm négyek :), átautóztunk a Bungonia-kanyonhoz. Ez NSW legrégebbi tájvédelmi körzete, a gyönyörű kanyonnal és több, védett barlanggal. Na és persze sziklamászós falakkal! Mászásra nem került ugyan sor, mert egy külön túra a falak megközelítése (talán Bélus erről is ír majd egyszer...), és a vihar is csak egyre közeledett, úgyhogy alaposan megcsodáltuk a környéket, majd húztunk vissza a kempingbe. Útközben rendesen körbenyalt bennünket a vihar, de marha nagy mázlival csak akkor csapott le (és lencsenagyságú jeget szórt), amikor már a konyhatető alatt pörgettük a barbie-ra a vacsoránakvalót: halloumi, minipolip, rákocska, busa. Kicsit könnyebb vacsora, mint a marhapörkölt! :D
Mellesleg mire visszaértünk a kepmingbe, még a vacsora előtt, a csapat fele sátrat bontott és összepakolt. "fut a gyáva!" - hahaha... :D
A jégeső hozott vagy 10 fok lehülést, aztán jött a hideg zuhany (jól kifogtam...), és némi hidegrázás a sátorban. A jó kis lafuma hálózsákom eléggé hiányzott vasárnap iccaka... A hétfő reggel viszont megint napsütést hozott és egy újabb, rövid sétát a környéken. Délben vagy 2 órán keresztül pakoltuk a kempinges cuccokat, aztán Bundabugyiban (hát csak átneveztük a szomszéd falut!) bedobtunk egy laza ebédet. Hazafelé még benéztünk a sarki skót boltba is, ahol valamiért ír zászlót is árultak... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése